575575
Légy természetes. Tudom feladataink
sokszor nagyobbak, képességeink
nem érik utol, s a vágy marad, elmarad..
Sose bánd, ami elmúlt, már nem jön vissza.
De a lelkedet, elküldted, s ott volt.
tudom; a mindennapok fénykoszorúja.
|
Pünkösd előtt
csodára várva
|
Emlékszem. Még ma is érzem
azt a tiszta, friss illatot,
mikor féltve, a sötétben
megnyugtattad "Kiscsillagod".
|
p 04/28/17
Dáma Lovag Erdő...
Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!
Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!
|
p 04/28/17
somogybarcsirimek-.
Bánt nagyon a lelkiismeret,
hogy elhagytam aki szeretett,
érzem kezével fogja kezemet,
csókja örökre szívembe égett,
hallom – te engem nem szeret.
|
Megkértem a gyöngyvirágot,
csábítson el engem,
feledtesse a világot,
s áradjon szét bennem.
|
cs 04/27/17
somogybarcsirimek-.
Csókos formás ajkadba
vágyón merítem ajkamat,
érzem remegő testeden
rég vágyod csókomat.
|
cs 04/27/17
Dáma Lovag Erdő...
Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre!
Mindent éget a láng nyelve!
Lobban magasan, mint a fáklya
Mint, ha fricskát szórna a világra!
|
Megfognám a kezed
nem simogat régen...
|
sze 04/26/17
somogybarcsirimek-.
Te szürke nagy folyam
félelmetesen izgalmas
nekem mégis színes,
partja néhol olyan,
mintha sérült lenne
vagy olykor sebes.
|
575575
Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is
Elérhetetlen kép, mely a mindennapok
fénykoszorúja. Messzeségéből
elvakít a fény. Sokszor nyúlnék utána
|
Nem tudni még azt, mi lesz itt végül,
de egy sunyi szándék ölni készül.
Az ősi vérszomj kutakat áskál,
s morajlik minden szívdobbanásnál.
|
k 04/25/17
Dáma Lovag Erdő...
Béke galamb,fehér galamb
Száll magasan az égre
Turbékolja emberek
Legyen végre béke!
|
k 04/25/17
somogybarcsirimek-.
Tudattalan álmot kever az éj
gúzsba kötve érzed magad,
körül vesznek démoni lelkek
lábad béna előlük nem szalad.
|
/ Köszöntő a ludasi Ludas Matyi Művelődési Egyesület
fennállásának huszadik évfordulójára. /
Köszönteni jöttem, húsz esztendő dolgát,
Mert nálunk a rigók tegnap azt dalolták:
Van egy kicsiny falu, tőlünk messze, távol,
Hol még él a nóta Istenigazából.
|
h 04/24/17
somogybarcsirimek-.
Lelkembe csodás öröm fakadt
vérem szinte bizsergett forrt égve,
nappali égbolton láttam Csillagot
oly volt az érzés mint szerelem heve.
|
h 04/24/17
Dáma Lovag Erdő...
Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!
Uram segíts!
A bajból kiutat találni!
Az igazat meglátni!
Ne engedj hiába szenvedni!
Adj erőt, még egyszer talpra állni!
|
Csak néhány betű,
s a szó végén ülő hű
ű betű,
mint régi, óhegedű,
oly gyönyörű
dallamot ád, s ó,
én zöldfülű,
játékos kedvű
gyermek,
most érzem csak,
mily csengésű fű
szavunk végén az ű!
|
v 04/23/17
somogybarcsirimek-.
Bújt a lágy esti fény
Holdnak arany ruhájába,
ekkor kívántál menni
az esti maszka bálba.
|
v 04/23/17
Dáma Lovag Erdő...
Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád
Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek
|