Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.
|
Hej te, hej buta Mariska!
Kinyílott a tamariska –
nem látod?
|
k 05/10/16
Dáma Lovag Erdő...
Elmúlt az ősz,tél követte
Elrepültél messze,melegebbre
Isten neked két hazát adott
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked
|
Utolértem a futórózsám –
régóta loholtam nyomában.
Bársony-szirmosan hunyorog rám:
azt hiszi, ő ébredt korábban.
|
Száz kis béka a csúcs felé tört
fele útnál már mind meggyötört
tömeg rikolt: add fel
célod nem éred el
csak egyik: hallócsöve eltört.
|
Már mutatkoznak a csalhatatlan jelek,
Ha élni akarok, el kell, engedjelek.
Finom aranyporod lerázom magamról,
Meg kell szabadulnom fájó hiányodtól.
|
A ragyogó nap nekem fény, az életem.
Sokszor gondolok csillogására.
Sebeim az árnyékban napfény hiánya,
|
Repcecsokrot szedtem neked.
Loptam érted! érted?
Júdás pénzzel megtűzdeltem.
Mert elárultad
Álmaimat.
|
Fenn, a fenyvesek koszorúzta
zordon és sötét hegyek között,
ember nem lakta tájak fölött
élt egy tündér, olyan szép fajta.
|
v 05/08/16
Dáma Lovag Erdő...
Tavasz nyitott,erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt ,törött
|
Mint egy öblös bödönből szétterült méz –
méhek rajának édeni kelepce –
ahogy az ember a tájon körbenéz:
sárga óceán – virágzik a repce.
|
Mi lehet szebb a tarka világnál,
felhők közt elbújó kacér napnál,
földközelben játszó pillangónál,
s föld alatt megbúvó magocskánál?
|
szo 05/07/16
Dáma Lovag Erdő...
Labdáznak velünk könnyű szeszélyek!
Zúgnak felettünk vad fellegek!
Igaza van annak, kinek pénze sok!
Mi vagyunk a vesztesek az ártatlanok!
S merjük igazunkat védeni
Szívünk zakatolva ver,mint a sors!
|
Ciklonok kettős fronthatás
Bazaltba vésett mondatok
Köröttem láthatatlan rács
Tetőmön eső sír csorog
Szavak szőttesében fonál
Véres az érdes gondolat
|
Ki vagyok én - egy terebélyes tölgyfa
|
sze 05/04/16
Mezei István
Eszembe jutnak a régvolt májusok,
mikor a szerelmed és forró tested
a tavasszal karöltve fűtött, hevített,
ha elhagysz, tudtam, megfagyok, meghalok.
|
sze 05/04/16
Dáma Lovag Erdő...
„Édesanyám, kedves anyám
csak az a kérésem!”
|
Tegnap még borzalmaktól volt hangos a világ…
Nem vágytam kilépni, békés volt kis szobánk.
Madárfütty csalogatott; burukk , burukk– szól rá,
Csivít-csivít; nyitni kék, pitypalatty és zenél a táj.
|
Orgonák illatában
eső zongorázik,
a felhőkön túl is
mosoly fakad,
zümmögő réten
bogárka ébred,
nézi ahogy
a szellő szalad.
|
Így esett, megtörtént réges - rég egy gyárban,
ahová dolgozni, még ifjúként jártam.
Beszorult egy tengely, kalimpálva rángott,
hajtókerekéről ledobta a láncot.
|