A székelyek nem tehetősek,
csak egyszerűek és szegények,
de mégis vendégszeretőek,
csavaros eszűek, szerények.

Tanár voltam, most nyugdíjas pedagógus
Vagyok, prológus, finálé epilógus,
Közte mintha nem történt volna semmi sem,
Egy üres dráma, a sorsom már csak ilyen,
Nem rekviem ez, van még vers bennem ezer,

Ha majd életed alkonyán
visszagondolsz az elmúlt évtizedekre,
eszedbe jut a letűnt időszak,
s emlékszel még a részletekre.

575575

Ne menj még, maradj.  Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta.már.

Szeretettel bélelt,
biztonságát érzed,
példát mutat néked,
hogy érdemes élned.

Háborul a világ, atomfelhők gyűlnek –
Sztálin orgonázik vérrel tömött fülnek,
lopakodó halál antiradart hadar:

Pipitér, pipitér
áruld el, hogy ki mit ér:
rózsafejed mit ítél?

Elvirágzott a Rhododendron virága
Fehér,lila szirma hullik az avarba
Isten veled szép virág örökre
Szomorúan hulltál le a földre
Lapulevél betakarta virágod

Az utolsó pohár vörösbort
az ördög itatja velem.
Az isten se tudja, hogy miért:

Megkésett tavaszon, hideg májusokon,
Koravén nyarakon, vagy fonnyadó őszön
Is lüktet az élet, és halkan Himnuszom
Dúdolom, kedvem magamnak híven őrzöm.
Mert öröm tolakodik búra, keservre,

A kutya megérzi a rákot:
kiszagolja, mint a heroint.

Meglásd,
megöljük egymást!

Ha nem kell a dalom senkinek,
hát odaadom mindenkinek!

Ha távolról nézzük a Földet –
gömbölyű és rúgni való!
Hogy kitől származott az ötlet,
nem sejti azt rajta lakó.
Gigászi focimeccs készül:

Sír az eső, hullik könnye
El kell válnunk mindörökre
Mint a fának a levele
Ha forgó szél tépi le

Sír az eső,fut a patak
Soha többé nem látlak
Madár hangja elnémul már
Az én időm lassan eljár

Kevés most az erőm, hogy magam megtartsam,
Faragjak templomot és meleg faházat,
Pedig a vágy bennem már kiolthatatlan,
Ne érje lelkem hajléktalan gyalázat.