Hűvös mecsekerdei reggeleken
Pompás madárcsicsergésekre ébredtem
Az első busszal a közeli kis házba mentem
Gondjaim szunnyasztva lepihengettem.

A meredek domboldal szélén
A napfelkeltét követően
Korán vénülő lelkemmel útnak eredtem
Meglepően színes és szerelmes élményekre leltem.

Estefelé, amint megérkeztem
Mindig volt, ki virrasztott érettem
Évtizedek múltán is fiatal maradt lelkem
Pedig oly sok küszködésen és viharon átmentem.

Kissé északabbra, ma arra ébredtem
Hogy a madárkák épp oly bájosan dalolásznak
Az erkélyen elmerentem, elmélkedtem
Énekük dalától jó kedvre derültem.

Ekkor hirtelen rázendített az eső
A dallamuk elhalkult, abbamaradt
A kicsiny madárkák tovább szálltak
Biztonságos fedezékre vágyva, elillantak.

Az eső elöl menekülvén éppen
Fehér szárnyú lepke szállt a kezemre
Tudom jól, hogy ezzel jelzel ismét
Itt vagy és soha el sem hagytál.

A pirkadat első kis fényénél
Jégvirág lelkem ismét átolvadt
És tovább merengnek a lágy avaron
Lelkedből fakadó ősi álmok.

2018. 06. 07. (hajnali 3 óra)
Káposztásmegyer/erkély