Nem hittem hogy, gyilkosom szeretem,
ki gyűlöletet hint, reggelente nekem,
sallangos nyelvével, sebet vés lelkemen,
kitalált hamis vádak, landolnak fejemen.
Széttépázott napok, míg így lassan teltek,
megalázott órák, sok ronggyá feslett évek,
mondjad már mire volt jó, az eltékozolt élet,
ha mindig tönkre tették, a létre hozott szépet.
Már folt hátán folt, csúfosan éktelenkedik,
még a foltozó vargánál is jobban ügyeskedik,
ki bántó szavakat, hízelgéssel fedni igyekszik,
ördög és kénköves pokol, az ilyent tűzben égetik.
Írta-Varga István-Barcs-2018. 06. 11.