Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mint szakított virág

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Már tündökölnek a tavaszi virágok,
smaragdzöld leveleken, csillog a Nap,
míg ott közöttük, bujkál a lágy szellő,
öreg hársfa alatt, még magányos a pad.

Egyedül a lélek, mely vágyakkal tűzdelt,
mert a többi minden, ösztönre képzett,
be kódolt génekbe, hogy lehet képzelet,
a szakított virág sem hoz, éltető gyökeret.

Vágyakkal telve,
a hőn szerető szívünk,
csókokra epedve.

Boldogságtól duzzad, keblemben szívem,
mikor újra érinthette, testedet a kezem,
örvös galambok is, mind párosan szállnak,
mint mézzel telt kamra, oly íze van szádnak.

Opálossá vált,
mind két szemem látása,
könnyeidnek láttán.

Ám de hamar feledtük, múltnak sötét árnyait,
kéz a kézben sétáinkat, boldogságban tettük,
majd alkonyat után, kigyúltak a parki fények,
estébe hajlott a napunk, hogy kapuba értünk.

Ajkaink égtek,
ám de búcsúzni kellett,
mindig szeretlek.

Újra egyedül töltöttek, álmatlan lett az éjszakám,
kulcsolódtak kezeim, rebegtem halkan az imám,
mondtam csak mondtam, míg csukódtak szemeim,
mély álomba zuhanva, álmodtam csodás álmaim.

Erős fénnyel köszöntött engem a reggeli pirkadat,
a Napnak tűzereje, belém robbant, elűzte álmomat,
gondolkodni sem volt időm, milyen volt az éjszakám,
sok idő telt el azóta, hogy ezt az álmot újra álmodnám.

Barcs, 2018.02.23.

Rovatok: 
Vers