Itt a délvidéken, megszűntek az óhajok,
szüntelenül szállnak fel, a fájó sóhajok,
a Dráva medre mint régen, most is ugyanaz,
csakhogy lent marad az értékes kavicshalmaz.

Itt mi egyszer elkészült, rombolásra került,
téglagyár, szeszgyár, sok üzem, vasút is megszűnt,
bolyongok a negyvenéves város peremén,
megszűnt boltokba, sok üres házba botlok én.

Itt szép volna az ünnep és az emlékezés,
ha csak nem törpülne el, az újjá élesztés,
sok-sok kísérlet és sok-sok csalódás után,
marad még fiatal, ki dolgozna e portán.

Sok kérdésre tudom, sohasem kapok választ,
Dráva parton sokáig, kétségek közt állhatsz,
még egy híd kellene, biztató reményekkel,
pódiumon fiatal agilis karmesterrel.

Hozzá meg jó zenekar, csak-csak összeállhat,
közönség is gyűlne, ha jó számokat hallhat,
"Jégmadár" felújítva szárnyalhat a Dráván,
csak ne támadjon fel soha romboló sátán!

Barcs, 2019.05.28.