Asztalnál ültem, gondolataim száműzték az időt,
ablakra nézve jutott eszembe, láttam egy üldözőt, 
éjszaka volt, a városból lábam kifele lépeget,
előttem párházzal egy nőci, az ablakból kilépett.

Az akkor fékező autóhoz, szinte oda rohant,
nem nézett sehova, ajtaját feltépve belepattant,
nem tudtam ezt mire vélni, lábaim gyökeret vertek,
udvarból tolató autóval utána eredtek.

Megkezdődött az üldözés, mely ősborókásig tartott,
csak megfelelő távolságból, a figyelt titkos légyott,
hiába az éjjel, hát híre ment asszony szöktetésnek,
ó de tüzes egy menyecske, kiben ilyen vágyak égtek.

Történetnek lett a sorsa, hogy szétváltak az útjaik,
férfiember fogta cókmókját, messzire elköltözik,
mert akit az asszony ott hagy, éjjel az ágyból kiugrik,
oly nem létezik vala, hogy az többé itt mutatkozik.

Barcs, 2019.05.28.