Még nincs itt az idő,
még maradj velem,
mint mikor gyermek voltam,
és fogtad a kezem...

Ne hidd, hogy véletlen, ha meglátsz valakit, dobban a szíved és tudod;
Egymásnak szántak valahol, s ez lesz az igazi, rád vár, te vártad, s várod.
Tél volt akkor, fent havas volt a táj, s lejjebb a parkon át tavasz suttogott.
Nem feledem azt a télvégi tavaszt: január végén, a hegyek felé tartó utamon.

Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

Ím, hát eljött március idusa –
Julius Caesar, Ferdinánd: rettegj!
Ma felzeng a lázadók himnusza.

Lírába csobban a tavasz,
az ég kertjében
színes buborékokkal
játszik a szél.

Te vagy nékem a kenyerem és a só,
mert mellettem állsz, ha magam elhagyom,
lázasan, gyengén vacogok vackomon
a kín mar belém, mint hóhér, vasfogó.

Napjaink zsörtölődései, ma szinte végtelen.
Idegen méreg szitál az ólomszürke égből,
a métely kényszere érezhető a rendben ,
és mesélek néked a féltő magyar szívről.

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg

Sohasem tudtam eladni magamat,
Rossz volt az áru, gyenge az akarat,
Szavam nem simulékony, piacképes,
Egzisztenciám így maradt hát kétes,
Prostitúció, pénz, drog most a divat,

Ledöntött a lábamról a fránya kór,
nem segíthet rajtam a csodadoktor,
lázam is túl magas,
gyomrom is már savas,
hisz pálinkát vedelek már hajnalkor.

/gyermekvers/

Ugrik a mókus 
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta
 

Erdogan-t fogott Merkel asszony:
kapkodó kezéhez török ragadt.
Brüsszel szerint ez csupa haszon:
az EU az úton továbbhaladt.

 Kísérő titkainkat, mi ismerjük igazán.
A nóta szívünkben is ívelő dallamán,
mában zeng a jövőt ígérő földi csoda,
a mi márciusunk -- szerelmünk márciusa.

Szonett

Álmodva is csak szeplőid számolom,
mint azon nyáron, mely nem volt szeplőtlen,
drága titkaid ismerője lettem,
éreztem, hogy örökre eldőlt sorsom.

Szóljon az ének,
itt a tavasz,
kis madár röppen
égbolt alatt.

...tisztelet a nőknek...

Bezártam szívem, elromlott a zár
Bezárult örökre,nem nyitható már
Elszaladt éveket kutatom
Tükörbe nézhetek tudom
Fáradt az arcom súgja,
Sok volt a küzdelem,súlya

Díszes kapu, fafaragott, nagyzoló
Mögötte sok szerény sírdomb, porladó

Régi sírok, ős halottak, őseim
Végig megyek a temetőn s hullanak a könnyeim.