Dorozsmai szélkerekek halkan forogjatok!
Makói füles baglyok,könnyet hullajtsatok
Egy igaz embert én most siratok
Dorozsmai szélmalmok szelet hajtsatok
Szeged városába szomorúan súgjátok

Ballada

Virradattal ébred, mélán gondolkodik,
emlékek közt turkál, múltban kutakodik.
Elmélkedik egyre, ráncolja homlokát,
felnéz, megpillantja vezérlőfonalát.

Senki sem maga választja meg a sorsát,
Kinek család jut, másnak csak az árvaság.
Ki szerencsésebb, aki annak született,
Vagy akit azzá tett a mulandó élet,

Kvóta, kvóta –
üvöltve,
sikoltva,
körökre
kiosztva.

Korán, vagy későn jössz, de mindenki vár,
délről fúnak az esőterhes szelek,
újjá éled a gyümölcsös, a telek,
smaragdjától gazdag, zöld lesz a határ.

Élt egy asszony szívemhez közel;
szemén át múlt ködébe láttam.
Mikor ritkán magához ölelt,
magamból új darabot találtam.

Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak,mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Kiáltanám a halálnak,
megnyerted minden csatádat,
kopjon el a kaszád éle,
takarodj a messzeségbe!

A tél csapatai vízben állnak –
elázott, rongyos, vánszorgó sereg.
Február van – még valamire várnak,
bár harci kedvük mélán szendereg.

Hatodik éved taposod
már drága, kicsi unokám
még esetlen a járásod,
s nem segít orvostudomány.

Szép szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát zengi
Jön a tavasz nem soká!!

Véráztatta földön, halottak 
tetején lépkedünk, vészes jelek
közlik a hírt-- törlik a múltat,
bukik a jelen, és a sírok dombjain
nem gyógyít az idő.
--Peng a kés életünk ideg húrjain.

Zsuzsanna jelentése: Liliom

Szelíd temetőkbe vágyom,
a csendnek árnyas rejtekébe,
ahol nem szégyen a magányom –
holtak serege jön elébe.

Hatvan éven felülieknek

Kinn felhőszakadás, zuhog most az eső,
Madaraktól zsúfolt a terasz, az etető,
Tán a frontok miatt sajog mindkét térdem,
Betegeskedni nálunk bűn, és nem érdem.

Zsuzsanna, rólad szól egy ének -
megvádoltak bizonyos vének:
hazudtak rólad, veszted kérték -
köreikben ez ma is mérték...

Nem vonja vissza már,
amit rám iázott
a szürke kis szamár.
Talán csak vitázott

Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak,nem jő még a kikelet
Levegőben vércse vijjogva száll
Szélesre terjeszti szárnyát
Lecsap majd a vad madár!