Vedd ajkamról a csókok árját,
add csókomra az Ő csókját,
így érzem rózsának illatát,
a szerelemnek örök varázsát.

Ásít a ködös hideg reggel,
ágakra fagyott víz cseppekkel.
Hova is mennék, minden borzongató,
befagyott a patak, befagyott a tó.

Ragyogj csak napsugár
Űzd el a felhőket
Nyíljon a sok virág
Örvendeztesd meg szívünket

Oly kecses, Oly szép,
Mintha az álom
Ringana vízen
Angyali szárnyon.

Zsákmányul ejtem
legnagyobb vágyamat,
míg a kívánság listát nézem
véletlen – törlöm magamat.

Ó győztes olimpiák Ti meggyújtjátok a lángot!
Lángot vivő futárok,bejárták a világot
Felgyúlt a láng,  a sport lángja
Békét hirdetve a nagyvilágba!
Magasan lobbant a szeretet a szívekbe
A győztest az Isten is segítette!

Te lennél az kedves élet a való
melyet sokan kéjjel dobnak el,
sokszor nehéz a küzdés – de
küzdök, küzdünk sokan örömmel.

Kristálytiszta, gyógyerejű,
Palackba zárt finom nedű.
Kóstolj hát egy kupicával,
S megbékélsz e rút világgal.

Ragyogó napsugárra ébredt a város
A tó vizén megcsillant a fény
Egy suhintásra olvad a jég
Mátyás megtörte jegét!

Mátyás, a szekercéd vedd elő bújtából,
Engedd ki a tavaszt szép szűröd ujjából,
Szépen szóló sípját osztd ki a madárnak,
Hadd zengjék a hírét szép feltámadásnak.

Sok öröm, nevetés, kevés méreg, pia,
kapcsold fel teleden nyaraknak melegét,
bár a halál ellen nincs gyógymód, terápia,
de azért igyad a szép szót, a jó zenét!

Kimúlt a Tan? Badarság:
torz szelleme itt kísért.
Volt papjai nem adják
ki az elrejtett klisét.

Ahogy a gyors patak töri az útját
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!

Váratlanul fröccsent rám a napfény,
árnyékom egy bokorra zuhant –
hunyorkásan figyeltem a tavaszt.

Festőállvány melyet valaha
egy asztalos keze készített,
rajta vászon vagy fatábla
melyről állvány emlékezett.

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel!
Ne aludjon a hazaszeretet el!
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban!

Késő őszi alkonyatban 
Bandukolunk megroskadtan, 
Idestova nyolc éve már 
Együtt megyünk, én és anyám. 

Főnix madár tért úgy vissza,
hogy tűzben ujjá született,
érzem én is, hogy heves láz
égeti mardossa lelkemet.