Kiált a Föld, VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha
Hol vagytok ti költők, írástudók?
Hol vagytok ti történelem számadók?
Ki írja le, ember pusztít, mióta megjelent?
Háború dúl, bomba pusztít, szörnyű tett!
Atom bomba halált hozott milliókra!
Az ember Istent tagadva
Egymást szörnyű fegyverrel pusztítja
S a Föld is ebbe beleremeg
Cunamival árad a tenger magasan
Majd útra kelt embertömeg kalandosan
S útra kelnek nem ismernek határokat, hazát
Kegyetlen veszedelmet zúdítanak rád
Sátán vigyorogva győzedelmeskedik
A pénz nem gyógyítja az emberek sebeit
A Sátán az Istennel is szembe száll 
Az eget ostromolja, hol nincs határ
Hidrogén bombát szabadít az emberiségre
Elszabadul a pokol tüze vele
Pusztul a természet, az állat bele
Tékozló embernek van fegyvere
Reng mozdul a Föld, hallatszik jaja
Tüzet okád felszabadult gyomra
Hasad a hegy, szikráját ontja
S tengelyéből az erő a Földet is kifordítja
Hol vagytok ti költők, írnokok?
Az emberiség elé tükröt mikor tartotok?
Mi ez a csend, nincs szavatok?
Mi lesz, ha a halál tüze elér hozzátok?
Nem látjátok a ,,Trójai falovat" közeledni?
Európát is kell most figyelmeztetni
Ne daloljatok most égő szerelemről
Mikor a Sátán kacagva embert gyaláz, s öl
Ébredjetek fel, míg van Istenetek!
Ki megbocsájtja a sok eltékozolt életet
A Sátán vad táncát állítsátok meg
Mert pusztul a Föld, pusztul veletek
S akkor késő, nem számít a vagyon
Hiába volt a sok áldozat, szenvedés
Megsemmisül a Föld, s vele
Elpusztul az emberiség, s az élete!