Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét
Mikor a nincs ül tort az asztalon
Szívében megnő a fájdalom
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét
Mikor a félelem tárul eléd
Mikor a gyermek szeme felragyog
Segítve nyújtod neki a falatot
Mikor összeteszi két kezét
Imával áldja érte Istenét
Hogy asztalára jutott élelem
Hálát rebeg örömében
Akkor szívedben megnő a fájdalom
Fájdalom és érte az aggodalom
Fohászkodva kéred az Istent te is
Ne Uram, ezt Te nem akarod így
Hogy ártatlan gyermek éhezzen
Hogy ne legyen minden napra élelem
Uram segítsd meg a szegény gyermeket
Hogy mindig dicsérje nevedet
Hogy ne legyen soha szomorú
Hogy arcán ne szántson a bú
Hisz a gyermek nem tehet semmiről
Gyermeki lelke ártatlan
Nem bűnös Ő csak tudatlan
Nem érti ő, hogy miért kell éhezni
Miért nem jut mindennap élelem neki
Uram segítse meg Őt a Te jó szíved
A gyerekek, csak a gyerekek, ne éhezzenek
Áldani fogják a Te szent neved: Ámen..

Mosonmagyaróvár.2O12.O6.O7.