Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban,az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
Míra a kis szöszi, csőrfös lány
-Mama kérdezi mosolyarccal
Te írsz verset nekem ?
Jó csak írjál, de szépet, azt kedvelem
S, ha nem írsz, játssz velem
Mert tudod, ha majd nem tudsz írni
Nem kell azért neked sírni
Folytatom én az írást
Csak mutasd meg ,honnan a folytatás

Szememben könny, alig látom
Gyönyörű, okos én kis virágszálam
S az örömtől alig látok
Már gyermek vagyok, vele játszok.
Én vagyok a kis diák helyette
Kit most kell tanítani a betű vetésre
Ő diktál nekem, nagy komolyan
Csend legyen kislány, ülj nyugodtan
Csendben lenni bizony nehéz
Mert kérdés után, kérdés már kész
De komolyan kell ezt ám venni
Nem lehet itt közben nevetgélni

S kapok sok osztályzatot
Hol kettest, hol ötöst írok
Intőt is, ha óraközben szólok
Itt viselkedni is megtanulhatok
Betűim, hol kicsik, nagyok
Figyelmeztetőt meg nem úszok
Jaj csak szól a csengő szava
Így vége szakad a boldog óra
Mama, ne félj, máskor jövök
Verset írunk, alig győzöd
Én leszek a költő néni
Majd meglátod, milyen szép verset fogok írni

S boldog szívem, szemem ragyog
Nem lesz itt baj, ha már nem vagyok
Itt van az én kis költőm
Ő lesz az én fáklya vivőm.

2O14.O2.O1.Mosonmagyaróvár.