Tudtuk, hogy elmész egyszer
Megtérsz oda, hol nincs vissza út
Tudtuk,hogy szenvedés is az élet
Mindenkinek így vagy úgy, kijut

S erős vigasztalja a gyengét
Földről felemeli
Szeretet az segít, ad reményt
Vigasztalja a nap még kisüt neki

De te mégis szótlanul elmentél
Üzented : „Isten veled!”
Hullottak a néma könnyek
Kérdésre nem jött felelet

Most  gubbasztok a téli hidegben
Mint madár a hóborította fán
Nem jut egy gondolat sem eszembe
Elfásult lelkem kihűlt talán

Várom, hogy a folyón túl
Felragyog   majd a napsugár
Egy, két boldog nap még nekem is jár
Télen minden hideg, s minden kopár

S addig fénytelen napok járnak
Csak a varjak károgását hallom
Fázom, vágyok a fényre
Ha felébredek még reggelente

Múlnak a napok, az idő jár tovább
Birkózok a lélek magányával
Várom, hogy elmúljon a hideg tél
S lelkemben felolvadjon a jég.

2018.01.23.Mosonmagyaróvár.