Nagyon vártuk már, hulljon hó,
nagy pelyhekben, legyen takaró,
fehér lepel, mely egyre vastagodó,
görgessünk hóembert, elő a szánkó.
Csizmát cipőt kifényesítve ablakokba,
izgalommal vártuk, jégvirág takarta,
az üvegen képződött, ez a rajzos forma,
ablakszárnyat tártuk, Mikulás ajándéka,
hát tele lett a cipő, virgáccsal a csizma.
Örültünk, habár oly szerény volt a Mikulás,
krumplicukor mellett, dió és mogyoró,
de a fészerben, ott várt ránk a szánkó,
nekünk szabadság volt, gyerekként nagyon jó.
Írta-Varga István-Barcs 2017.11.13.