Szépen süt a napsugara
Horgászni indul papa, unoka
Lesz itt hal bőven mama
Nagy hálóban hozzuk haza!

Ajándékot kaptam én ezen a héten,
A napsugarat,   fényt nem is reméltem.
Kinyílt most felettem a szelíd pannon ég,
A csüggedő halandó mereszti szemét.

Keletről jött az áradat.
Tettük csupán egy pár adat:
holtak, vérzők, űzött vadak,
s rémült tömeg, mely itt maradt.

Ó szent Forradalom!
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
Gyászba feketébe
Kis magyar hős népe
Tankok áradatával

/1956.emlékére/
A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
Tankok repültek tűzet okádó csővel

Elült a zaj. Éled a csend.
Virág virul a síron fent.

Néhol mécses pislákol még,
gyertya tövig égett már rég.

Zöld poloskát zabálnak a házak –
honnan jönnek, nincs rá magyarázat:
inváziós lesz tán ez a század?
Észrevétlen lepik el az ágyat –

Kitekintek a földútra
Kár, kár, kár!
Fekete varjúsereg ezt fújja
,, Kár, kár, kár elmúlt a nyár"
Jó életét siratja?

Talán csak az évszakok változása
hagy bennünk nyomokat,
és ahogy az idő velünk szalad,
úgy válnak emlékképpé
egy pillanat alatt.

Mozdulatlan álltam ott a sír előtt,
emlékszemekbe néztem réveteg:
hogy lehetne még csak egyszer látnom őt,
s remegve fogni azt a két kezet?

Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát, apát
Testvéreimet, rokonaimat

Bús szülői ház a falu szélén -
Nem szűnik rólad az ősi átok?
Pokol-füst száll a sárfalú kémény
Torkán, ha magamban hazalátok.

Életútjukat megjárták,
jutalmuk a nyugalom.
Őnekik már nem fáj semmi,
magamat így nyugtatom.

Valami itt benn 
jajong nagyon,
könnyem pereg,
hagyom-hagyom.