k 11/22/16
Dáma Lovag Erdő...
Kicsi falú, kicsi ház
Ó, de kedves, virágos a tornác
Oda várt a nagyanyám, nagyapám
Mosoly és ölelés volt udvarán
|
Talán elkéstem: felmerülhetett egyesekben, hogy a mai versemet netán plagizáltam volna, hiszen most jöttem rá, hogy Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el" c.
|
Vékony jégen táncot ropok,
táncparkettem sírva ropog.
Sámánok ütik a dobot –
szívem, lábam együtt dobog.
|
Az őszutón a vastag-paplan fellegek
A sápadt-kék eget elrejtik előlünk,
Ilyenkor a föld tüskéi már élesek,
Lucskosan tollpihék libegnek köröttünk.
|
v 11/20/16
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jaj kilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!
|
Van egy csöndes kis falucska,
Ott nőttem ki szik porából.
Első léptem ott taposta
Ezt a földet, s ott volt bátor.
|
Kóborolnak langyos szelek,
űzik őket fagyos szelek –
nyárból jövök, télbe megyek.
|
Molnár anyám ködlő porban
eteti a zúgó gépet –
liszt a szájban, liszt az orrban,
|
Már csak a hit maradt nekem,
és a tél fáradt sóhaja,
keresztbe feszül bennem az idő,
hangosodik az ég zaja.
|
szo 11/19/16
Dáma Lovag Erdő...
Csillagok is lehulltak az égről
Ijedtükben a müezzin énekétől
Hiába harcolt hős,Dobó István kapitánya
Vérét adta a sok vitéz, életének ez az ára!
|
Temetésre hív a harang:
meghalt három békegalamb.
Egyik volt a lélek őre,
másik volt az ország őre,
harmadik volt világ őre.
|
Jön a tél, jön a tél,
hull a hó, csend ölén.
Csend ölén hull a hó!
Csizmát húz a télapó.
|
p 11/18/16
Juhászné Bérces...
Brumma, brumma, brummantó,
Született egy kis mackó.
Fenn a havas Hargitán,
Hol madár is alig jár.
|
p 11/18/16
Dáma Lovag Erdő...
Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye
Nyár végén a teraszon álltam
Öreg fűz törzsét csodáltam
|
Zsuzsi
Leonard Cohen, Suzanne versének
magyar fordítása, szabadon.
|
Nem számít hányadik
Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.
|
Szemérmes szerelemmel
szerettelek téged,
mezítelen, szűz lelked
hívta az enyémet
Isten-tanúság előtt
fehér, tiszta frigyre.
|
Ha rám nézel,
megszűnik bennem a csend.
|
cs 11/17/16
Dáma Lovag Erdő...
Mikor megszülettél
kisütött a nap
Ragyogott a fény!
Nem volt boldogabb anya
mint én!
Ezen a nagy földkerekén
Azóta is ragyogsz
életem egén.
|
Hideg a reggel,
a Nap lassan sétál az égen,
s mint a táj
úgy didereg.
|