Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom , a várakozás
Mesét mondok ami csodás

Fiatalon ábrándozva
Végtelenül szerettem
Hazug szóba kapaszkodva
Boldog csodát kerestem

Buga Jóska lassan ballag a szekérrel,
Két szép pej ló húzza, Jóska csak vezényel.
Néha a pálinkát kortyra veszi szája,
Hadd tegye a dolgát kiszáradt gigája.

Ma átadásra került a ”Halló Magyar” című,
a ”Kézenfogva Testvéreinkkel” alapítvány által évente megjelentetett kiadvány, amelyben ez évben is megjelenhettem. Az apítvány idén ünepli fennállásának tizedik évfordulóját.

Hull a hó, hull a hó,
Jön-e már Télapó?

Csillogó, csillogó
Hópehely, ragyogó.

Szól a magyar nóta,
de csak keservét dalolja!
Nem vigad már sírva
Nagy a szíve búja!
Se rokona, se barátja,
kivel vigadna a csárdában
Csárda is némán áll magában.

KELEMEN PATRICIA EMLÉKÉRE

Nem, nem igaz, de igaz, és annyira fáj!
Könnyezik az idő, sír körülöttem minden.
Hiányol már is a megszokottság -- a
huszonöt éve kísérő emlékek éke.

gyertyafénynél ülünk
pislákol a lángja
szemünkben megcsillan
fénye és sugára

575575
Hazaérkeztem. Szívemben az ingerlőm
már csak a múlté. Új ketyegőm van.
Egy pár év, hosszabbítás: írásaimban.

        Éva

Nem vigyázott rád az Isten,
messze szöktél drága kincsem,
szép húgocskám, jó testvérem –
sír a lelkem hófehérben.

Csend simul az ablakomra
Szó sem kint, sem bent nem hallható
Elnémult a madár ének
Levél sem rebben, a nap ragyogó

Mikulásnak levelet
Írtatok már, gyerekek?
Hogyha nem, hát sürgősen
Küldjétek el mind többen.

Csak ez a tél ne jött volna,
ezernyi változás a tájon,
elbújt a Nap a hegyek mögé, 
néma a dallam hazámon.

Szállongó hópihék, és csillogó remények!
Adjatok örökhírt, s utat a reménynek.
Egy égi jel, egy pislogó sugár, egy emlék…
Derüljön föl bennünk a régi-régi kép.

Meseország áruháza 
Kapuit szélesre tárta, 
Polcokon vár a sok játék, 
Csupa csodás szép ajándék. 

  Unokatestvérem halálára

Elhervadt már a gyönyörű virágom
Nem virul már, üres az ablakom
Hideg szél furulyán játssza a dalom
A ködbe úszó száraz ágakon

Ütött-kopott kisház, hámló, öreg falak,
Ócska tetején már kíváncsi sugarak
Tekintenek belül, de a semmit látják…
Hamar eltűnnek, s hogy betértek már bánják.