575575

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, téli napsugár.
Zavart avarban bújkál egy tévedt bogár.

Nehezen veszem a levegőt, lépcsőket,
s velük nevetek.  Úgy is legyőzöm,
a meredeket, mert még az árnyékomig

Csöndre fagyott az út,
távoli égbolton

Hol vagy Apa?
Most is szeretlek.

Búsan baktatok barlangom felé
búval bélelt, bolondos nejemér'
s hogy az idő ballag a tél elé
barna bundámat belepi a dér.

/Nagyszombat-i múzeumban/

Néma harangok
Mi történt veletek?
Talán szomorúságban
Tört meg szívetek
Megrepedt testetek?
S gyászba borult Európa
Egy átok súly alatt ?

Lennél e fény a sötétben
lennél e mosoly az összes
hajnalon,
lennél e tavasz a télben,
lennél e eső kiszáradt
partokon

Ha az ég zöld volna,
és minden rét, kék,
lenne e a hajnalnak pírja

fejbe kólintott ez a csúf valóság
hiszen te, talán, sosem lehetsz enyém
minden, mit kérek, hiábavalóság
s amit képzelek, csak álomköltemény

Utolsó csepp könnyem
nyújtom át Nektek...

Várom az unokám
hogy megszülessen
Áldott az anya
ki gyermekét hordja

Színes felhőket ecsetelt
horizontra az alkonyat,
sárga és vörös színben
festett szépséget a nyugat.

szólt a zene... ő csak brillírozott
a billentyű égett ujjai alatt
időset, fiatalt tűzbe hozott
maga volt a ritmus, ahol dal fakadt

575575
Rettegés minden nap, mert az alkony, s este,
rémült játékát verdesi bilincsbe.
A szakadt inak, hosszan, már nem feszülnek.

Csak a zsibbadt kéz, mely egészen a vállig
idegvonszolás, s onnan villámlik
az áramütés, vissza az ujjbegyekbe.

Mezei István

Gazdagon is légy
szerény, szegényen őrizd
meg méltóságod.

Elhunyt bátyám emlékére
Gyászolom.

a kevés boldogságot kis örömet
gyászolom azt is ki meg sem született

akkor csak huszonöt volt
senki sem tudta a nevét
lába ütemre dobolt,
ha meghallotta a zenét

gitárját részletre vette
fodrászt talán sose látott
hangszere sírt, ha pengette
körülötte minden táncolt

csak a zene, az éltette
nappal az utcán kóborolt
az éjjel is utcán érte
az albérlet túl drága volt

 *A mi mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma*
Áldott legyen az Ég,
a Föld és Te is

Lehullt egy csillag...
s én kémleltem az eget, 
gondoltam, visszateszem,
de ő csak rám nézett, 
majd kacéran nevetett...
ne bánkódj, ő már boldog,
hazatalált... érte ragyogott
és hullott le az a csillag.

2018. február 19.

A kép az Internetről.

Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az ECHÓ tv.
Székely föld a székelyé