Im memoriam Vajda Laci

Két éve már. Ugyan ilyen hideg  reggel volt  Friss hótakaró hullott az éjjel.Kiment korán reggel hólapáttal a kezébe, az útról, és a ház körül eltolni a havat. Egy idő után gyengének érezte magát, elfáradt. Bement kicsit pihenni. Leheveredett az ágyra. Nem ébredt többé. Majd nevéhez illően, ( vándordiák )  Elindult azon az úton, mit úgy hívnak ÖRÖKKÉVALÓSÁG.

Ki is volt Ő?

Ismerte minden MAGYARERŐS. Csodálatos kisember, tanúbizonysága annak, nem mindig a nagy, magas emberek nőnek óriássá! Igazi MAGYAR  Királyhelmecről,  Szlovákiából! Magyarságánál csak az embersége volt tisztább, mint sok itthon élő honfitársánál, mert MAGYARSÁGÁT A LELKÉBEN SZÍVÉBEN HORDOZTA!  Történetei árulkodtak Hitvallásáról, úgy mint író, vagy barát, hatalmas érték volt! Mi akik ismertük, akikkel együtt tartozott ehhez a csapathoz, mindig emlékezni fogunk reá! Olvasva írásait, amit itt megtaláltok a MAGYARERŐN mindig a MAGYARSÁGOT ÉS AZ ÖSSZETARTOZÁS érzését  hirdette!  Ezt hagyta örökül!

Köszönjük Laci kedves barátunk!

Fogadjátok ezt a verset melyet az emlékére írtam akkor.

2016 januárjában tőle búcsúzva.

Vándordiák

Nem búcsúzott el senkitől, némán tarisznyázott,
félszeg kamasz árnyköpenyben szállt a virradattal.
Földi jóval degeszre sem tömte meg a zsákot,
üres szarkofágját lelte már csupán a hajnal.

Kihűlt ágyon, testhez simul, befedte a paplan,
mintha teljes testhosszában ásítva nyújtózna.
Ki még az imént ott feküdt, nyakig betakarva,
lehunyt szemmel, zárt ajakkal. Égiekhez szólna?

Ébred…. Könnyű, súlytalan lett, sodorja az álom,
vándorbotját porba szúrja Ő, mert hajthatatlan!
Légben lebeg, kószál, ökörnyálnyi vékony szálon,
Parnasszuson géniuszként, immár halhatatlan.

Még köztünk járt, egyszerűség létű apró ember,
gondos gazda, betűréten, kaszája a tolla.
Aranyszínben hullámzott a sárga búzatenger,
kalászfejek bólogattak, hullottak tarlóra.

Első kaszás, élen járja rituális táncát,
félkörívben, szabályos, dús, sűrű rendet vágott.
Sziszeg, suhan, tövén hasít, metsz a szalmaszálán,
marokszedő olvasója Magyar szóval áldott.

Valahol a messzeségben egyszer megérkezve,
otthonra lel vándordiák, véget ér az útja.
Torzó sorsa teljességként évül emlékekbe,
öröksége tiszta forrás szomjat oltó kútja.

2019. január. 07. Nagykálló.