Húsvétra várva 
        
Jöttem általdöfve – csak harmadnapon,
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek,
Nem kérdve a reményt – hol kóborolt?
És jöttem általdöfve rút szavakkal –
Ajtót mutatva – „Ki vagy Te bolond?”
És mert megölték lelkét a világnak,
A Júdás most is Jézust káromol –
 
Jöttem árulást, bűnöket feledve,
Mert a Megtöretett feloldozott –
Veletek együtt megtisztult lélekkel,
Áldva az Urat és a Templomot –
Jöttem új életért Jézusra várva:
A Csíksomlyói Feltámadásra –

Ünnep előtt    NTK HS
 
A hit ihlete: 
Gondolkodásba merült,
Füstbe ment álom –
Mint Nap nélküli hajnal,
Derengő éjszakákon –
 
A hitbuzgó én?
Isten lábánál remél -
Hangja égig ér -
Az isten-tudás boldog,
Születése ünnepén.
 
A múltba néztünk,
És láttuk a jövendőt - 
Dobtunk a tűzre -
Nem kerestünk szavakat,
Mikor Jézus iHi ült mellénk.

Horváth Sándor