szo 10/29/16
Mezei István
Befejezek minden megkezdett mondatot,
Nem töltök könnyel az arcomon ránc-árkot,
Az oszthatatlant, ami sajnos megrepedt,
Tákolom, szilánk, repesz ne sebezzetek,
|
p 10/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Hallod a zenét,s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik a vészes üzenetet
Mi történik az országban?!
Kitört a forradalom!
|
p 10/28/16
Juhászné Bérces...
Szirmot bontott tulipánom
Harminckilenc éve,
Gonddal ápolt virágkertem
Legféltettebb éke.
|
Élj köröttem láthatatlan,
mint a kötés házfalakban,
mint a mértan száz alakban,
|
Szeretnék szállni még veled
Szívemnek tündér-angyala.
Szeretném, legyen… még legyen
Éltemnek édes hajnala.
Szeretnék komor felhőket
Reménnyel űzni, messze el.
|
cs 10/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Fütty koncert szállt fel az égre
Mondd erre tanított apád,anyád?
Hősök tiszteletére fütyülj!
És ne mondj értük hála imát?
|
Óra vagyok, ketyegek –
halott időt temetek.
Két mutatóm feszület,
rajtuk pihen a szünet.
|
Ha szíved a szívemhez ér,
a harmatcseppek
tükröződő csobbanásaiban,
tavaszillatú
napsugár ragyog.
|
Esik eső, eresz csepeg
Elbújnak most az emberek
Kertünk fái is pihennek
Nézelődnek, elmélkednek.
|
sze 10/26/16
Juhászné Bérces...
Tiltott gyümölcs, mit kívántál,
Több volt ez a szimpla vágynál.
Neked termett, úgy érezted,
Tetszett vagy nem, Te elvetted.
|
sze 10/26/16
Mezei István
Múltba, gyermekkorba gyakran visszatérek,
Nem romok közé, melyek rám omlanának,
Az idők mélyén huncut törpék, tündérek,
Szelíd sárkányok, mézeskalácsház várnak.
|
k 10/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Hatvan éve!
Mosonmagyaróvár "Gyásznapja" : 1956.1O.26"
|
Piroslik már az ég alja,
Bíborpalást eltakarja.
Ballag már a legény,
Szíve jégből, kemény,
|
Mi tagadás, kicsi vagyok –
gyümölcsfáim pedig nagyok.
Van egy létrám, égigérő,
minden ágat végig ér ő.
Felmászok rá, füttyentgetek –
aki furcsáll, az a beteg.
|
k 10/25/16
Juhászné Bérces...
Lehullt a fák levele,
Szíved bánattal tele.
Kínoz a lét, vagy ha fáj,
Édesanyád hazavár.
|
k 10/25/16
Dáma Lovag Erdő...
/Badacsony- Korkován/
Hegy csúcsát köd borítja
Néma, csendes most a táj
Egy-egy eltévedt vadliba hangja
Búcsúzóul kiabál
|
Mi lesz veled, dalos pacsirta madárka?
Meggyötört a szíved, meggyötört és árva.
Nem maradt már semmid, csupán ez: az ének:
Istenedtől kapott ékes tehetséged.
|
57575
Van aki kezét dörzsöli, kiosztott síp
hadd szóljon! Kiált s mindezt himnuszunk
éneklése alatt is. Ez tiltakozás?
|
Levetkőztek a fák,
ágaikról elröppentek
a madarak
|
v 10/23/16
Dáma Lovag Erdő...
/Egy trilógia I .verse...USA Baltimore.1.Díjat kapott a 3 vers. 2OO6.ban. Szabad Magyar Újságírók Szövetségétől /
|