„No, csak – szól a gazda – eredj Mátyás öcsém.”
Jármot látva reggel hat szép villás-ökrén.
„Eredj ki a földre, húzz is mély barázdát,
Hadd mondják: ez igen! Akik útban látják.
|
szo 10/08/16
Mezei István
Már enyémek a kék tükör- tószemek
Sóhajom a hajnali pára
Nemrég leltem annak titkára
Hogy oldjak magamba felhőt és eget
Vérbokraim rejtik a vörösbegyet
|
Szerepen, a mi templomunk,
Nem oly’ templom, mint a többi.
Várunk, hitünk, szép otthonunk.
Bármi’ gőg azt le nem dönti.
|
Bús vagyok, mint az ősz… ő a jó barátom.
Nincs helyem életben, s nincs a túlvilágon…
Vergődöm tétován e két világ között,
Miközben lelkem már dús színbe öltözött.
|
Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
|
cs 10/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal
|
cs 10/06/16
Lénárd József
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Nyárba fordul az őszelő,
lombtengerből szökik a zöld,
üstökében arannyal szőtt
tincsekkel mereng a föld.
|
cs 10/06/16
Juhászné Bérces...
Gyászba borult nap,
égbekiáltó,
hős vereségért
jár a halál?
|
Tegnapi hangja a vas duhajának
körbekerít ma is: átdobban rajtam.
Táncuk zajából a csizmás lábak
félelemcsillagot rúgnak agyamban.
|
sze 10/05/16
Dáma Lovag Erdő...
„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet!
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!
|
Annyit éltél, mint most a gyermekem,
de még mindig érzem, hiányod fáj,
ha írok rólad, nedves tenyerem,
és sírásra görbül szem és a száj.
|
Minap perzselőn tűzött ránk a nap sugara még.
Nyárvégi forróság, s már hűvösödnek az esték.
Száradó virágok, hulló levelek; nyári melegség…
Búcsú nélkül lásd az évszak sosem áll odébb.
|
Esküvői kép: szemben az oltár.
Örök női szép, nekem az voltál.
|
Nincs időnk egymásra,
Nincs időnk másikra,
Nincs időnk beszélni,
Nincs időnk szeretni.
|
még nem látlak, de már érezlek
kicsi szíved itt dobban bennem
még nem hallak, de már kérdezlek
mikor tarthatlak tenyeremben
|
h 10/03/16
Dáma Lovag Erdő...
Jaj szél, te vad, nyugati szél!
Miért fújsz, oly kegyetlen lettél?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád
Elűztél fővárosba, majd tovább!
Délre, napfény városának mondták
|
Zárulnak, nyílnak az októberi felhők,
Átlátszó szürkében kékké érő ég,
Még langyos ciklonok jönnek, déli szellőt
Érzek arcomon, látom az ősz szemét.
|
Lassan e tájon miden a csönddé,
Messze a gólya, messze ma már.
Csípve a reggelt, dérje köszönté,
S darva az égen már tovaszáll.
|
szo 10/01/16
Mezei István
Mikor majd egyszer eltűnök elmegyek
Nem történt semmi észre sem veszitek
Nem sokat veszítek csak az életet
Tán vár reám egy nem létező sziget
Ami volt kudarc kevés csekély siker
Könyvet verset fogad koszos konténer
|