p 08/26/16
Dáma Lovag Erdő...
Gyors röptű fecskemadár
Útra készül elmúlt a nyár
Tanítgatja fiókáit
Röpüljenek,ha útra indít
|
p 08/26/16
Juhászné Bérces...
Miért van, hogy az óhaza
mágnesként vonz, csábít haza,
ha elfújt a sorsod szele,
mint porszemet, tőle messze.
|
Szétestek napjaim, perceim, s óráim
virrasztok álmatlan éjjelek óráin,
elfogyott erőm, de kitartok végtelen,
nem lehet még rajtam úrrá a félelem...
féltelek.
|
Épp augusztus teraszán ülök
Arról hegedül bölcsen egy tücsök
Hogy a körforgás végtelen örök
Lágyan ciripel kedvesen halkan
|
cs 08/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár, nagyon forró
Tányérjával forog felé a napraforgó
Sárga szirma csak úgy virít
Visszaveri a nap sugarait
|
Szól már a muzsika, vigadoz' a násznép,
táncra perdül lábuk, már a bútor sem ép,
ropja az ara is, boldog pír az arcán,
mellette a párja, karja nyugszik karján.
|
Siklik a csónak, kúszik a vízen,
Csörtet a nádas, billen a sás.
Vadkacsa úszik, nézd mi’ szelíden.
Tó üde tükre, mint a varázs.
|
k 08/23/16
Dáma Lovag Erdő...
Mint lengedező szellő
átsuhan a virágos réten
Mint hajnali napsugár
felragyog az égen
Mint boldog madár dala
eső után a légben
Olyan a lelkem
|
Enyhe éjeken kitárom ablakom,
Tejút felettem és a Göncölszekér,
Majd megpillantom a kedvenc csillagom,
Kacér kacsintása lelkemig elér.
|
v 08/21/16
Dáma Lovag Erdő...
/Nemzeti Összetartozás Napja/
|
v 08/21/16
Juhászné Bérces...
Kis porszem a
világmindenségben,
ezt jelenti
az én földi létem.
|
szo 08/20/16
Dáma Lovag Erdő...
Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva
Mint a harmat cseppet a virág issza
Úgy ébred az áhítat a szívemben
|
szo 08/20/16
Lénárd József
Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.
|
cs 08/18/16
Dáma Lovag Erdő...
/Aug.20.ünnepére/
Megváltozott az idő,a napsugár
Ért búzatábla aratásra vár
Zuhogott bőven égi áldás
Dőltek a gabonák,mégis lett aratás!
Nehéz munkával gyűlt a búza
Magtárak,zsákok megteltek azóta
Szeretet útján útra keltek
Süssenek belőle „Nemzet kenyeret”!
|
sze 08/17/16
Mezei István
Odafenn dúlnak orkánok, viharok,
Fák lombja, öblök és a hegyek védnek,
Vitorlám rongyos, lék-sebzett a csónak,
Szélárnyékom ad biztos menedéket.
|
Fáradt lelkem
fagyott pillangó,
dermedten pihen.
|
sze 08/17/16
Lénárd József
575575
Ahogy mereszted szemed, a látvány feszít
s hallod a lépést, mögötted apróz
jázmin lilákat s minden elakadt képét,
mely kirakatból kiragadt tükörképe
a képzeletnek. Mögötted senki.
Gondolatszabadulás. Új verítékek.
|
v 08/14/16
Dáma Lovag Erdő...
Drága jó Édesanyám volt nekem
Már kint nyugszik a temetőben
Könnyem hullik,bánatom nagy
Nem feledem ölelő karjaidat !
|
szo 08/13/16
Lénárd József
A fény megcsúszott, a színes leveleken.
Sok lett az árnyék Az éj hidegét
rálehelték a tegnap játszott parádék..
|
Most ragyogó nyár van, és virul a világ,
Az ózonlyuk épp melanómát ásít rád.
Nem kell apostolok intő szava, jóslat,
Mert már minden jel csak egy irányba mutat.
|