Dombok alján tőzeg-szőnyeg,
Fenn, a dombon ember-szörnyek,
Itt-ott hallgat egy temető,
Lám, dolgozik a Teremtő,
Élet taván evezgetek,
Előttem nagy, bazalt hegyek,    
Reng, rázkódik a csónakom,
Elsüllyedni sosem hagyom,
Ázok, fázok kivetetten,
Burkolózom ködköpenyben,
Melengetne óbor vagy rum,
Fukar a vén Univerzum,
Fogytán már az útravaló,
Nekem nem jut sétahajó,
Mögöttem tört, algás kövek,
Senki más, csak a szél követ,
Habok felett öreg sirály,
Azt sikoltja, neked ez jár,
Két lapátom  törött, repedt,
Magamon csak én segítek,
Oldaldeszkán rés és lékek ,
Tán kellene, mégsem félek,
Az iránytűm ócska, rozsdás,
Helybejárás, körbeforgás,
Pihenőt csak ritkán tartok,
Mégsem érem el a partot,
Fogy az erő, fogy az idő,
Nincs visszaút, nincs kitérő,
Dolgozhattam kettő helyett,
Mégsem kaptam páholy-jegyet
Megtévesztett a szivárvány,
Ha szigetem megtalálnám,
Ott sorsomat megszeretném,
Örök vándor így lettem én,
Amit kaptam, nem volt elég,
Itt a tavasz, olvad a jég,
Evezek az élet taván,
 Meddig is még, az mély talány.

2019. 02. 19.