Gyáva voltam ifjan, izmosan, erősen,
most, hogy már semmit sem veszíthetek,
nem tart vissza kétely, gátlás, félelem,
feltárom gyengeségem  előttetek.
Mert könnyű élni szeretni frissen, üdén,
és fáradtan, megtörve mindez mily nehéz,
de régi önmagamat vissza nem kérném,
még tisztán látok mindent, nem remeg a kéz.
Feltörnek mélyből rég alvó energiák,
megbecsülöm már a visszalopott időt,
morzsákból gyúrok új, oroszlános csodát,
nem hunyászkodom meg az ítélet előtt.
Egyedül állok egy romkocsma udvarán,
szennyes szándékokkal farkas szemet nézek,
a fegyverzetem már szegényes és silány,
a testemnél többre hivatott a lélek.
Seregem most pihen tiszta vizű tónál,
nem vonz, torzít siker, dicsősség  hatalom,
csak a szeretet, szépség hív és motivál,
gyengéd erőszakkal magam nekik nyújtom.
Ifjan és erősen ó mily gyáva voltam,
mára már letértem göröngyös utamról,
ha a szférák szélén sétálok majd holtan,
hogy el ne gyengüljek, a falka majd rám szól.

  2019. jan. 21.