A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Ha a hegyek beszélni tudnának, Hallgasd a hegyeket, tudnak beszélni,
|
|
Rovatok: Vers A halottak és mindenszentek napján,
Látványotok szép temetői varázs.
Koszorúkban és vázákban ragyogtok,
Erős fagyig nem hervad el szirmotok.
Sötétben fényt ad a mécsesek lángja,
Messzire világít, az est csodája.
Elhagyott sír, ahol nics virág mécses,
Ne álljon árván, oda is tegyétek.
|
|
Rovatok: Vers Az ablaknak nyitott szárnyán,
vagy tíz hulló levél,
járja vígan vitustáncát,
míg a földre nem ér.
Mint a zerge surran a szél,
és felkapja szépen,
fehér függöny ásít csak néz,
alighogy felébredt.
Levelek ruhája sárga,
az erezet piros,
|
|
Rovatok: Vers Versemet, néha finom rezdülésekben Csak szolgálok és közben átölel a Vers. Én vagyok a múlt jelenében a jövő.
|
|
Rovatok: Vers /Móricz Zsigmond halálának 7O.évfordulójára/
/1942.O9.O5./
Meghaltál Zsigmond, annak hetven éve
Azóta sem gondol senki, jó szívvel
A szegény vidék népére
Írhatnád megint fel a magyar égre
,,Légy jó mindhalálig" te bús népem
Mindhalálig hűek önmagunkhoz
|
|
Rovatok: Vers A tűzlány szíve titokzatos jelre,
Fellángolva vágyik a bálterembe.
Ruhája hosszú pirosló láng nyelve,
Égő szirmai százfelé libbennek.
Kacéran kivillan a csinos lába,
Férfiak szívét hozza égő lázba.
Hosszú haja mint a fekete láva,
Fodros tincsekkel borul a vállára.
|
|
Rovatok: Vers Ősz a híres színkeverő,
új színt festett éjjel,
sűrű ködből nem meglepő,
zúzmara lett reggel.
A vízcseppek átváltoztak,
hófehér szikrákká,
Egész tájat beburkolta,
fagy csípte világgá.
Az autók óvatosan,
haladnak az úton,
|
|
Rovatok: Vers reggel még simogattam fáradt kis kezed akkor még nem tudtam, utoljára látlak
|
|
Rovatok: Vers Hárpia a művészet képződménye, Női mellű, keselyű körmű alak,
|
|
Rovatok: Vers Csodálatos e pillanat,
Az ősznek szépsége,
A napsugárnak színarany,
Melegítő fénye.
Mind arannyá színeződnek,
A parti növények.
Változtatja elbűvölve,
A saját színére.
Szél selymesen simogatja,
Megszárítja őket,
Boldognak érzik magukat,
|
|
Rovatok: Vers Egy hosszú szél sodorta hátán Hogy játszik imbolyog a lassú
|
|
Rovatok: Vers Mikor az őszinte szeretet elfogy, A pénz veszi át a hatalmat!
|
|
Rovatok: Vers Sallai Eszter Olaszországi festőművész
képkiállításának megnyitójára. Pannon Magyar Ház.
|
|
Rovatok: Vers Elég! Kilencven évig kellett várni, Feszületre vetült sok ember arca.
|
|
Rovatok: Vers Márton napján írja naptár,
|
|
Rovatok: Vers Magyar ember mindig pontos,
Tudja mikor mi a fontos.
Okos az ész, szorgos a kéz,
Őszi vetés mostanra kész.
Hamarosan kopog a tél,
Csendesedik, fárad a lét.
Meleg szoba levegője,
Pihenésnek éltetője.
Folyadék a kancsóban áll,
A polcnak könyvei vagy száz.
|
|
Rovatok: Vers Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne!
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért!
|
|
Rovatok: Vers Jelzőfény az életünkben,
Lapul csendben a lelkünkben.
Sorsunk útján irányt mutat,
Csak legyen meg a kapcsolat.
Az érzelmek vonulatán,
Hallgassuk a szívünk dalát,
Igaz őszinte jó tettek,
Mind a szívünkből erednek.
De a rossz is itt kap helyet,
|
|
Rovatok: Vers Favágáskor fűzfa rönkje,
Ott maradt még az erdőben.
Utólag már nem is bánta,
Lett is sok apró barátja.
Moha csillám úgy belepte,
Zöld bársonyba öltöztette.
És megvédte minden kártól,
A favágó baltájától.
A tövénél lent legalul,
Gombák nőttek kalapostul.
|
|
Rovatok: Vers Langyos őszi szél táncol át a téren,
Ágak levelét finoman letépve.
Lebegő táncuk oly ringó, andalgó,
Közéjük röppen több fehér pillangó.
Elvarázsol bennünket az őszanyó,
Napsugara meleg még simogató.
Egy üres pad lécei közt belopva,
Zebracsíkot fest a szürke betonra.
|
