v 01/24/21
Bíróné Marton V...
Horgászat csendes bolondok sportja,
Már régen viccként valaki mondta.
Akár hajnal vagy alkonyat érje,
Elhalmozza őt a napnak fénye.
Alig a föld felett mutatkozik,
Égbolt színe tőle megváltozik.
A víztükör mutatja ezt alant,
Várja,hogy harapjanak a halak.
|
Törött szárnyú, árva sirály
A kietlen parton ténfereg.
Temetve egykori álmait már,
Megszokta magányát idelent.
Tenger türkize csábítja dalolva:
“Repülj közel, s én enned adok!”
Ő hátát fordítja, s fejét lehajtva
Telnek az egyhangú nappalok.
|
v 01/24/21
Bíróné Marton V...
Az én fantáziám furcsa,
Mindig új utakra bukkan.
Álmomban mutat jövőmre,
De ellenkezője jön be.
Ezt már megszoktam annyira,
Hogy gondolkozzam fordítva.
És ha jó is, el ne mondjam,
Elveszítem azon nyomban.
De ha ébren álmodozom,
Fantáziám jól elkapom.
|
v 01/24/21
Dáma Lovag Erdő...
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli
Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni!
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
|
v 01/24/21
Dáma Lovag Erdő...
Támad a Nap ontja sugarát!
Fáj a földnek, mi vár ránk?
Most tűzplazmát küld felénk
Mi lesz velünk,ha eltalál?
Felborult már a természet rendje
Télbe, a tavasz üzen be
Olvad a sarki jég!
Hó helyett, esőtől zöldell a rét!
|
szo 01/23/21
Bíróné Marton V...
Hótól fehérlik a város,
Ez most az álarca.
Nap táncol a hószikrákon,
Ez az ő farsangja.
Régi kastély körcsarnoka,
Vár a vendégekre.
Gróf a nejét karonfogva,
Álarcban érkeznek.
A bejárat oszlopánál,
Megállnak egy percre.
Ő kegyelmük méltóságát,
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Udvaron sok ovis játszik,
Pár jó barát bújócskázik.
Csabi amíg tízig számol,
Elbújnak, lehetnek bárhol.
Szemét takarja tenyere,
Hogy ne lásson el semerre.
Következő hunyó az ám,
Kit legelőször megtalál.
Fatörzsnél lel Lacikára,
Babaházban Barbarára.
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Oly szép tündöklő a határ,
Akadály nincs van szabadság.
Nagy az eső gyorsasága,
Eb alig ér be házába.
Sűrűjén senki nem lát át,
Fent hallani csobogását.
Csatorna cső levezeti,
Dézsa tőle máris teli.
A víz és a nap csodája,
A természet szivárványa.
|
p 01/22/21
Dáma Lovag Erdő...
/l823.Ol.22 /
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhödte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
A régi emlék, régi kép,
gyerekkorról mesél,
mikor volt még igazi tél,
Minden a hóról beszél.
Domboldalon, hegynek ölén,
gyerekek szánkóztak,
fut sebesen mint az örvény,
összekapaszkodtak.
Sebességet lejtő adta,
a völgy tőlük zendült,
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
Ma korán kelt fel a kerek hold fénye,
A bíborszín alkonnyal összeforrnak.
S ahogy rásimulnak a tó vizére,
Színvilága lett az égnek és tónak.
Fekete árnyék a tópartnak táján,
Károgó varjú csapat tó felett száll.
Fekete macska a csupasz fa ágán,
Úgy ül ott mint aki valamire vár.
|
Szonett
Ha a tűz kialszik, salak és korom
marad utána, romlik memóriád,
és hordod te is az öregség szagát,
kívánom néked, érd meg az én korom.
Ránc pókja ül majd gyönyörű arcodon,
tetteid kísérik ügyetlen hibák,
szívedet bénítja a hálátlanság,
keserűbb lesz az édes élet-álom.
|
Kultúrádban légy erős, így nemzet leszel!
Nélküle posvány csak, egy ócska hordalék,
Melyet folyam árja visz s elnyel a tenger;
Egy rongy hajó, melyet magába folyt a mély.
|
cs 01/21/21
somogybarcsirimek-.
Köröttem is vannak százan,
hajlamosak utánzásban,
ácsingóztak zöld gyepemre,
átkot szórtak a fejemre.
Ákom-mákom a mozgásod,
ág ugráló beosztásod,
hajfestés mond minek nekem,
mikor ott vagy a fejemen.
Ki vagy te ott, fa fészkében,
csonka törzsnek a végében,
én Miki-mókus kérdezlek,
bár tudom mik érdekelnek.
|
sze 01/20/21
Dáma Lovag Erdő...
Boldogságos Szűz Mária!
Hozzád emelem fel imám
Mentsd meg gyötrődő hazám!
Nincs most oly ellenség
Mint régen a csatában
Ma bankok hada zúdul rá
Összes kincsét,vagyonát,
földjét licitálja.
|
k 01/19/21
Bíróné Marton V...
Égi fény csillog alkonyi homályban,
Mennyből teremtőnk küldi az országra.
Ember a földön ki tűr és csak szenved,
Erős legyen hite, tisztuljon lelke.
2021.01.07.
|
k 01/19/21
Bíróné Marton V...
A hóember hószobrocska,
Kicsi Kató csodálója.
Kőrbejárja, nézegeti,
Megöleli, méregeti.
Fekete faszénből szeme,
Sárga orra havas hegyes.
Betakarja hóbundája,
A gombokat megszámlálja.
Felnéz piros kalapjára,
Puszit ad fehér arcára.
|
k 01/19/21
somogybarcsirimek-.
Egek csatornái kéretlenül ontják,
azt a vizet, melyet nem imába mondták,
kopp-kopp madárcsőr elemózsiát keres,
hűséges társa később, melléje repes.
Őszi avar között lelhető eleség,
fent varjak keringőznek koromfeketék,
igaz a színek vidítóan csodásak,
ám úton vannak a megrozsdásodásnak.
|
Told meg a szekeret, ha elakad a sárban,
hagyd ott a helyedet, ha unod már a gyárban,
fogd meg a zsákodat, indulj el az úton,
többet már ne sírjál, ne rágódj a múlton.
Hidd el, hogy reád még új élet várhat,
valóra is válthatod, rég eltitkolt vágyad,
bejárhatsz folyót, hegyet, völgyet százat,
csak dobd be a fiókba jól rejtsd el a fátylad.
|
h 01/18/21
Bíróné Marton V...
Kedves Jenő!
Az idő gyors szárnyakon repül velünk,
Közös emlékek dübörögnek bennünk.
Nem engedik, hogy örök homály fedje,
Pedig a kezdet Csíkosig vezet el.
Amikor nálunk vendégségben voltál,
Járni még nem tudtál, de már gagyogtál.
Kemence kuckóban cirmost ölelted,
|