szo 01/23/21
Bíróné Marton V...
Hótól fehérlik a város,
Ez most az álarca.
Nap táncol a hószikrákon,
Ez az ő farsangja.
Régi kastély körcsarnoka,
Vár a vendégekre.
Gróf a nejét karonfogva,
Álarcban érkeznek.
A bejárat oszlopánál,
Megállnak egy percre.
Ő kegyelmük méltóságát,
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Udvaron sok ovis játszik,
Pár jó barát bújócskázik.
Csabi amíg tízig számol,
Elbújnak, lehetnek bárhol.
Szemét takarja tenyere,
Hogy ne lásson el semerre.
Következő hunyó az ám,
Kit legelőször megtalál.
Fatörzsnél lel Lacikára,
Babaházban Barbarára.
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Oly szép tündöklő a határ,
Akadály nincs van szabadság.
Nagy az eső gyorsasága,
Eb alig ér be házába.
Sűrűjén senki nem lát át,
Fent hallani csobogását.
Csatorna cső levezeti,
Dézsa tőle máris teli.
A víz és a nap csodája,
A természet szivárványa.
|
p 01/22/21
Dáma Lovag Erdő...
/l823.Ol.22 /
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhödte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
A régi emlék, régi kép,
gyerekkorról mesél,
mikor volt még igazi tél,
Minden a hóról beszél.
Domboldalon, hegynek ölén,
gyerekek szánkóztak,
fut sebesen mint az örvény,
összekapaszkodtak.
Sebességet lejtő adta,
a völgy tőlük zendült,
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
Ma korán kelt fel a kerek hold fénye,
A bíborszín alkonnyal összeforrnak.
S ahogy rásimulnak a tó vizére,
Színvilága lett az égnek és tónak.
Fekete árnyék a tópartnak táján,
Károgó varjú csapat tó felett száll.
Fekete macska a csupasz fa ágán,
Úgy ül ott mint aki valamire vár.
|
Szonett
Ha a tűz kialszik, salak és korom
marad utána, romlik memóriád,
és hordod te is az öregség szagát,
kívánom néked, érd meg az én korom.
Ránc pókja ül majd gyönyörű arcodon,
tetteid kísérik ügyetlen hibák,
szívedet bénítja a hálátlanság,
keserűbb lesz az édes élet-álom.
|
Kultúrádban légy erős, így nemzet leszel!
Nélküle posvány csak, egy ócska hordalék,
Melyet folyam árja visz s elnyel a tenger;
Egy rongy hajó, melyet magába folyt a mély.
|
cs 01/21/21
somogybarcsirimek-.
Köröttem is vannak százan,
hajlamosak utánzásban,
ácsingóztak zöld gyepemre,
átkot szórtak a fejemre.
Ákom-mákom a mozgásod,
ág ugráló beosztásod,
hajfestés mond minek nekem,
mikor ott vagy a fejemen.
Ki vagy te ott, fa fészkében,
csonka törzsnek a végében,
én Miki-mókus kérdezlek,
bár tudom mik érdekelnek.
|
sze 01/20/21
Dáma Lovag Erdő...
Boldogságos Szűz Mária!
Hozzád emelem fel imám
Mentsd meg gyötrődő hazám!
Nincs most oly ellenség
Mint régen a csatában
Ma bankok hada zúdul rá
Összes kincsét,vagyonát,
földjét licitálja.
|
k 01/19/21
Bíróné Marton V...
Égi fény csillog alkonyi homályban,
Mennyből teremtőnk küldi az országra.
Ember a földön ki tűr és csak szenved,
Erős legyen hite, tisztuljon lelke.
2021.01.07.
|
k 01/19/21
Bíróné Marton V...
A hóember hószobrocska,
Kicsi Kató csodálója.
Kőrbejárja, nézegeti,
Megöleli, méregeti.
Fekete faszénből szeme,
Sárga orra havas hegyes.
Betakarja hóbundája,
A gombokat megszámlálja.
Felnéz piros kalapjára,
Puszit ad fehér arcára.
|
k 01/19/21
somogybarcsirimek-.
Egek csatornái kéretlenül ontják,
azt a vizet, melyet nem imába mondták,
kopp-kopp madárcsőr elemózsiát keres,
hűséges társa később, melléje repes.
Őszi avar között lelhető eleség,
fent varjak keringőznek koromfeketék,
igaz a színek vidítóan csodásak,
ám úton vannak a megrozsdásodásnak.
|
Told meg a szekeret, ha elakad a sárban,
hagyd ott a helyedet, ha unod már a gyárban,
fogd meg a zsákodat, indulj el az úton,
többet már ne sírjál, ne rágódj a múlton.
Hidd el, hogy reád még új élet várhat,
valóra is válthatod, rég eltitkolt vágyad,
bejárhatsz folyót, hegyet, völgyet százat,
csak dobd be a fiókba jól rejtsd el a fátylad.
|
h 01/18/21
Bíróné Marton V...
Kedves Jenő!
Az idő gyors szárnyakon repül velünk,
Közös emlékek dübörögnek bennünk.
Nem engedik, hogy örök homály fedje,
Pedig a kezdet Csíkosig vezet el.
Amikor nálunk vendégségben voltál,
Járni még nem tudtál, de már gagyogtál.
Kemence kuckóban cirmost ölelted,
|
h 01/18/21
Bíróné Marton V...
Az új év kezdete,
reménnyel van tele,
kékebbre festi ég,
a Balaton vizét.
Máskor szürke a köd,
kemény hideg a hő.
míg nem fújja el szél.
addig a vízen él,
míg a nap sugara,
széjjel nem oszlatja.
Időjárás üzen,
vegyes mint a fűszer.
Nos még hó hiányzik,
|
h 01/18/21
Dáma Lovag Erdő...
Fáradt őszi napsugár
Rákacsint a tájra
Erőt ad még egy kicsit
A nyíló ciklámen virágra
Sopron erdejében
Láttam meg a kedves lila virágot
Csokrokban nyílt szerényen
Lila virágában gyönyörködött a lelkem
Zöld volt még az avar
Megbújt a fű közt szelíden
Mint, ha az ősz ajándékot
Adott volna nekem
|
v 01/17/21
somogybarcsirimek-.
Hóvirág szirmának fehérsége vagy,
körötted foltokban ott, hó és a fagy,
fenyőtobozok szétnyílt barna burka,
szórta magját, mely icurka-picurka.
Azon a helyen e látvány fogadott,
hol sétám egy látomást tartogatott,
fenyőlomb mélyéből elő tűnt arcod,
fagyott szívemet, újra felolvasztod.
|
szo 01/16/21
Dáma Lovag Erdő...
Ha eljössz velem a Hargitára
Ahol most havat fú a szél
Hallod, ahogy egy bús történetet beszél
Megfagyott hidegben, didereg a zászló
Jeges ,kékszínű büszkén nem lobog
A holdat és a csillagot is lehazudnák az égről
Szomorúan leng, bánatában megfagyott
|
szo 01/16/21
somogybarcsirimek-.
Itt pihennék meg, e baglya cuccába,
míg nem vezet utam egy zsákutcába,
még adj helyet szívedbe, a vándornak,
ki itt talált végső örök nyugalmat.
Ne zavard sohasem színes álmaim,
és ne próbáld meg vagdosni szárnyaim,
mondataimmal építek majd utat,
hát így töröm le gúnyos mosolyukat.
|