Séta közben egy csodás kis tóra leltem
Egy hatalmas erdő kellős közepén
Nézem egymagam a csendes tavat
Sehol egy lélek, sehol egy rezdülés.

Hirtelen megpillantom a tekinteteteket
A szivárványos víztükör szélén
Öröm és könnycsepp és egyre több könnycsepp
Gyönge szívemben boldogság és gyötrelem.

Faggyá dermedten a forróságban
Összeszorult torokkal és soha fel nem növő lélekkel
Visszapereg az idő, szebbnél-szebb emlékek sora
Maradnék, de már elillan a káprázatos kép
Nincs már visszafelé út, mi karjaitokba vezet.

Fodrozódik a víz és halk szellő lebben
Haladni kell tovább a szűk ösvényen át
Fáradt lépteim nyomán sajgó bokámra
Időnként élesen felszisszenek.

Jó lenne ismét átérezni azt
Amit már többé sajnos nem lehet
Köszönöm, hogy ha csak az álmok szárnyán is
De itt lehettem újra Véletek.

2021. 09. 20. Peking, Olympic Forest Park