A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Ott állt a híd végén, vissza nézett rám, Már nem emlékszem, de ahogy most nézem,
|
|
Rovatok: Vers Torkomra hurkot szorított a lét, Párás szemeim egyre zokogják,
|
|
Rovatok: Vers Csendesen eset, Lián is szakad,
|
|
Rovatok: Vers "A pókhálóra harmat esett", Felriadt ő a harmatcseppre,
|
|
Rovatok: Vers vajon, mit is akarhatnék még, mondd vajon, mit is akarhatnék még, mondd
|
|
Rovatok: Vers Vettem egy jegyet az érzelmek vasútjára
jó mókának indult, egy programnak mára.
Álldogáltam kicsit még a sötét peronon,
közeledett felém egy érdekes feromon.
Be érkezett a vonat hullámos sínpáron,
melléd szólt a jegyem, te lettél a párom.
Jegyem igazolását gyorsan zsebre tettem.
|
|
Rovatok: Vers S hódították már szívem százak,
sodródott kusza érzelmek, gyötrő vágyak.
Lábaim szüntelen táncra vágytak,
mindig mással, soha meg nem álltak.
Majd te jöttél, és láncot hoztál,
mint vasgolyó a rabon,
szorosan mellettem maradtál.
Táncba kezdtünk együtt újra és újra,
|
|
Rovatok: Vers Csak ülök némán az útszéli padkán,
a sofőr ideges, látszik az arcán.
Tekintetem magányosan elveszett.
Bámulom mellettem a lyukas kereket.
Lelassult gondolatom tekeredik,
egészen a csavarkulcsra szegeződik.
Hangosan körbe és körbe nyekereg,
órámra lesek, az idő gyorsan pereg.
|
|
Rovatok: Vers Hull az elsárgult falevél,
nem rég még zöld volt,
talán vörös lesz mire földet ér,
szára már egészen holt.
Alá hullik törzsének avarába,
már a többi levél gyűlik,
a szél tova fújja egészen a Dunába,
oly sietve elszakad és lehullik.
De ki tudja, merre röppen tova,
|
|
Rovatok: Vers Soha nem fogsz megismerni,
ha nem is akarod,
soha nem fogsz jól ismerni,
ha elmondani nem hagyod.
Mindig csak egy arc maradok,
kiről bármit mondhattok.
Leírom hát szép papírra,
kerek nagy betűkkel,
hogy írásom nyoma ne tűnjön el.
De hiába a szép papír,
|
|
Rovatok: Vers Üresen kong a házikó,
nyikorog az ablaka,
csak a hideg téli szellő
szalad át rajta.
A kertkapu nyitva maradt,
nem jár arra senki,
térdig érő hóba ragadt,
van rajta egy cetli.
Valaminek vége szakadt,
így szólt az üzenet,
az idő gyorsan elszaladt,
ennyi volt egy élet.
|
|
Rovatok: Vers Korábban ébredt ma a nap,
olvasztani kezdte a havat,
Jó nagyra nyújtotta karjait,
halkan ébresztgeti patakjait.
Leveti a fák fehér bundáját,
meg csókolta tar homlokát,
simogatja még lomb helyét,
bekötözi elfagyott sebét.
Végigszalad sugara a tavon
|
|
Rovatok: Vers Pompás lámpások,
csak úgy szikráztok,
éjjeli varázslatok,
el bújnak arcotok.
Fel ölti rátok,
tarka maskarátok,
idegen ismerősök,
tündérek és hősök.
Tánc és dal ajakán,
felvonuló karaván,
koccanó poharak,
bódult falovak.
|
|
Rovatok: Vers Olyannak szeress
mint a morajló patakot
a rohanó zuhatagot
ki soha sem csendes.
Olyannak láss
mint a tüzes napot
égen a fényes csillagot
ki mindig más.
Olyannak őrizz
mint nyíló rózsa szálat
virágzó barackfa ágat
bennem bízz!
|
|
Rovatok: Vers Csendben őrizném az álmod
ha hold lennék.
Cirógatnám kedves arcod
ha nap lennék,
Esőben föléd hajolnék
ha faág lennék,
hogy ne félj, neked dalolnék
ha madár lennék.
Követném a lépted nyomát
ha árnyékod lennék,
Szórnék rád százezer csodát
|
|
Rovatok: Vers
Messze már a régi emlék, Írtam majd vonatra ülök, Ízével a rántott far-hát,
|
|
Rovatok: Vers
Szikrázó esti ég alatt Válasszunk magunknak csillagot!
|
|
Rovatok: Vers Szép * Száz * Most * Nap *
|
|
Rovatok: Vers Felcsillan a szemem jó a kedvem, Öt unokám virágok közt táncol,
|
|
Rovatok: Vers Magyar NŐKET, ó hogy csodálom, Azon ajkak, néha csacsognak,
|
