Itt a nagy köveket, amott az árnyékokat
kerülgetik a bogarak. Futrinkák bújócskáznak,
s közben azt keresik, hol lakjanak.
Az ősz jele van itt. A szellő már susog,
a fák mocorognak, rázogatják a lombot.
A Tettyei romokon átsuhan a fényben
a délutáni szél, virágterítéken lépdel
s itt-ott kutat. Még látom a kopott padokat.
Hanyatt fekszik egyiken a Nap,
s amott egy szarka csörög madár mondatokat.
A fa alatt labda gurulna, de nincsen,
ki tovább gurítsa. Nézem a magányát.
Gyengülő fénybe csomagolom lelkem.
Már tudom, hogy az ősz is könyörtelen,
s egy vitorlázó gém elrepült felettem.