Szeretem a könyvek illatát,
az újat, ha nyomdából jött,
a régit, sokszor forgatottat,
aminek borítója megtörött.
Kinyitnak sok száz ajtót, kaput,
új világot hoznak, regélnek,
szórakoztatnak, megsiratnak,
és annyi mindenről mesélnek.
Gyermekkoromban zseblámpával,
hittem, hogy senki nem láthatja,
repítettek a kalandokba,
és sokszor távoli világba.
Részei voltak életemnek,
ajándékként, vagy a könyvtárból,
alig tudtam kiválasztani,
kit vigyek haza a sok százból.
Ma sem kerülöm a boltokat,
hol szép könyveket megpillantok,
és a gyermekkor illatából
jó nagyot újra beszippantok.