Ha beteg a lélek, gyengül a test,
a fájdalom néha el nem ereszt,
fakul a bőr és görbül a hát,
végsőkig gyötri fekete árny.

Szomorú szem, sírós a hang,
kondul a végső lélekharang,
csontja kilátszik, keze remeg,
lassan csukódnak homályos szemek.

Utolsó sóhaj, nem beszél már,
a család búcsúra hiába vár,
lelke már nyugszik, gyógyulni kezd,
nem kell már néki e beteg test.

Indul az útra, várja egy hely,
ott nyugalomra, békére lel,
kezét ekkor már elengedik,
de tudják, mindig szerethetik.