Tegnap levelet kaptam Navracsics Tibor miniszterelnök helyettes úrtól, ami a következő levelet követelte ki belőlem. 

Őrizz meg engem, tarts meg magadnak,
fogadj el úgy, amilyen most vagyok,
a madarak szívemben maradtak,
téged szeretlek, érted ugatok.
Rúgtak belém páran, jó néhányan,

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy dúsgazdag uraság a feleségével és a hisztis leánykájával.(Kép forrása: internet)

Szívemben vajúdik, születik rögeszme,
hamut hintek és dobok rá követ,
mintha a hév rám lenne, kötve, szögezve,
tapadó árnyként oson és követ.

Szonett 141.

Csábítón simogat tested szép selyme,
önmagam láthatom barna szemedben,
mert benned újra önmagamra leltem,
nem vágyom mellőled már az édenbe.

Idézetek Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből

„Országok rongya!
Könyvtár a neved!”

Ott láttam meg a világot,
Léptemre földje vigyázott.
Egyengette, ha göröngye
Talpam néha meggyötörte.
 

A múlt bennem már sok hóbuckát hagyott
a jövőmből átnyúlnak éles jégcsapok
a jelen reszket és dadog a dalnok
most nem látok mást csak hideg holnapot
didereg a remény de még nem fagyott

Régi iskolámról
/Mosonszentjános/
Ma Jánossomorja/

Orbán Ráhel telefontokjánál sokkal jobban érdekel minket, hogy a magyar nemzeti vagyon megmaradt részein kiknek a DNS-ét lehet kimutatni.

Bevallom, ez a vers egy kísérlet.

Új stílusban próbálkoztam megírni, visszhangszerű, ismétlődő rímmel. Várom véleményeiteket. Fogadjátok szeretettel.

Mind hiába
Mind hiába ragyog a tavaszi napsugár
Szívemre jeget fú a zord idő
Jégcsapok takarják már
De reménykedek a meleg nyár eljő

Átok és ajándék a lelkiismeret,
mert érzem a világ és magam árnyékát,
recseg-ropog bennem a biztos keret,
belém didereg a nyomorgó világ.
Szerelem elmúlik, a bűntudat soha,
a megváltást nem kapjuk meg szenvedéssel,

Az idő arcomon fájdalmas véső
naponta változik a felsebzett  táj
minden év új árkot, barázdákat váj
csak a remény verdes bennem mint vérző
madár szegényes már az esti leltár
és nehezen indul reggel a batár

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett Szent Korona országa ???
Milyen átok zúdul a nemzetre, hazára ?
Jön az éhes hiéna,földünket felfalja !

Én mindig a csobbanásokba merülök,
a tó vizén tükröződik a határ,
a szél suttogásba beleszédülök,
körülöttem kacagva forog a táj.

 Álmaimból felébredek
Fejem zúg, szenvedek
Szenvedek, mert szeretlek
Szeretlek oh Te pici lélek