Fohász Attila hunok királyához

Ó Attila,Bendegúz vére, hunok nagy királya
Reszketett Európa kardod,ha látta
Félt tőled nap Kelet és nap Nyugat
Reszkettek tőled mind a nagy birodalmak
Most kellene jönnöd,szólítanálak
Nagy szüksége van a nemzetnek
Fiai földön futóvá váltak !!!!

Múlt században nyögtük
A háborúk vérontását
Nemzetünk szétdarabolását
Elmúlt a nemzet harcokkal tele százada
Még sem lett könnyebb,jött a nyugat hada
Mert bankok hada zúdul most az új korban ránk
Eladták földjeink,gyáraink enyészetté vált,
Úgy jártunk,mint Kőműves Kelemen
Mit eddig építettünk,eladták,lebontotta idegen

Most már csak gyötrelem ifjúságunknak az élet
Amit mi megdolgoztunk idegené lett
Hátát tartja az öregek megrokkant hada
Nem lesz ki öregségükben gyámolítana
Nehéz sorsunkban demokráciát hazudnak
Elveszik kulcsát a nincstelen otthonoknak

Pedig itthon is lehetne élni,összefogni
Megmaradt földjeinket szorgalommal megmunkálni
Pártok száma már több,mint az ember
Mindegyik csak uszít,dolgozni nem megy
Külhonból csak saját népét bántja
Nyugalmat a nemzet,sehol nem találja
Fogy a nemzet,de hogy jut előre
Jó lenne,ha az ifjúság maradna,ne csak menekülne

Hitünk az még megmaradt,amit ránk hagytak
Abban bízunk van még hite a magyarnak
Reményünk az halovány,de ha összefogunk
Nem veszünk el,talán előbbre jutunk
Távozó ifjúságunk,majd csak haza találnak
Mielőtt más országba szolgává válnak
Hit ,remény,szeretet és béke
Ezt kívánom,hogy eljöjjön a nemzetre
Ebben az évben.
Mert megérdemli a magyar nemzet
Kinek oly hős fiai voltak,mindenki rájuk feltekintett
Talpra álljon,s jobb legyen a sorsa
A nap örömmel térjen e hazán nyugovóra.

2O14.O1.O7.Mosonmagyaróvár