Ó nézz fel a fellegekbe
Tiszta kék égre
Tiszta kékség semmi más
Csak nap, s ragyogás
De mi csillog oly fényesen
Égi eke jelenik meg ékesen
Fehér barázdát szánt az égen
Mint a földön szélesen,de nem mélyen

Fehér füst barázdát
Szánt az égi eke
Vajon milyen magot
Vet az ember bele ?
S oszlik az égbolt fehérsége
Eltűnik az égi eke messzeségbe
Már nincs kékség,nincs ragyogás
Szürke égbolt semmi más

Ó nincs semmi baj ne félj
Majd később,ha felkerekedik a szél
Szétteríti az ég a széles barázdákat
Szürke égen madár raj szedi a magvakat
S te csak nézel fel az égre
Eladó lett az is végre
Idegen eke szántja feletted az eget
Idegenben nincs irántad könyörület

S jön a szél vad rianással
Sötét felhőt kerget szörnyű ordítással
Komor felhő siratja a földet
Elpusztítja amit az ember a földbe vetett
Felhő szakad le az égről
Neki oly széles a határ
Betegen száll a szürkeségben a vándormadár

Mi történt itt a tiszta kék éggel
Mi történt az ember földi vetésével
Kihal itt minden ember,s állat
Az ég küldi pusztító villámokat
Emberek még nem késő vigyázzatok
Kék égen barázdát ne szántsatok
Pusztító mag kerül beléje
S halált hoz le a földre !!!!

 2O14.O9.19.Mosonmagyaróvár