Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren égig érő hegyek között volt egy gyönyörű ország. Lakói nagy boldogságban éltek és soha nem veszekedtek egymással. A háborúságnak még csak a hírét sem hallották.

Majd akkor is játszanak kutyák, gyerekek,
ragyogjon napfény a vizeken, tavakon,
örömmé oldódjon a bánat, fájdalom,
zöld bokrok öleljék az utcákat, teret.
Ha meghalok, könnyezzen engem a harmat,

Versmorzsa

Könnyeink oltják
a túlvilági szomját
holt madaraknak.

Hova tart ez a század??
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható
Légvárakat építünk
Erős várak helyett

Mint omló ház vészes recsegése,
melyből felrémlik megmentő kiút,
mint részeg folyó, mely tengerig fut,
a versem a megoldást keresse.
Legyen pontos, édes, kézenfekvő,

Sírnak a kalászok
Igaz sűrű könnyet
Rájuk borult felhő
Öntözi gyökerüket

A társalgási kultúránkról, vagy miről

(Anyák napi tépelődés)

Orbán Viktor Kádár belügyminiszterének kegyeltjeként került a Fidesz élére
1. Pozsgay Imre és Horváth István III/III-at felügyelő belügyminiszter az 1956 utáni együtt töltött kecskeméti időszak óta szoros barátságban voltak egymással.

Olykor fukar és szűkösen fizet,
fárad, felüdül, vibrál az ideg,
éheztet szegény ebéd, reggeli,
a teríték koplaltat, zsarnoki.
Lemondó, aztán meg csak követel,
kegyetlen diktátor, hogyha az kell.

Minden házban található egy vacak óra, amit már senki sem használ, csak porosodik valahol a konyhaszekrény mélyén.

Szonett

Másban kerestem a Te régi lángod,
mire hamut szórtak az évtizedek,
mely a magányból egykor kivezetett,
csak csalódás és keserűség várt ott.

Anya!

Senki a világon nem tud ilyen szeretettel nézni, csak egy gyermek az Édesanyára!

Lágy barna hajadba, kevés ősz szál vegyült,
Mosolygó arcodra, ragyogó fény került.
Ifjúkorodból víg emléked idézted,
Családra rávetült, csodás melegséged.

Szebenyi Juditnak a távolba /Vajdaságba/

Igaz, már csak homályosan, hunyorogva,
de emlékszem a vérgőzös szónokokra.
Egyszerre mondtak és ordítottak százat,
hogy reánk majd milyen, fényes szelek várnak.
Azt is láttam, bár csak sose láttam volna,

...simogatsz áldott kis kezeddel...

           Anyai sorsok

  Elár/v/ult Édesanyák emlékére