Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét,látszik már messziről
Megérkezik a gulya  a kolompos vezeti
Kolomp-kolomp szól tompa hangja neki
Csorda lepi el a falu főutcáját
Minden tehén,borjú tudja haza várják

Gazda ,vagy asszonya kaput nagyra tárja
Jön az ő tehene,messziről már látja
Kolomp csak szól,hírül adja
Megjött a falu csordája apraja,nagyja
Pásztor a trombitáját vígan megfújja
Hazatérő  gulya ,friss vizet várja
A kolomp sír  a tehén nyakában
Utoljára még,azután ő is jut a többi sorsára

Azután csend lesz,mély csend a faluban
Elhallgatott a kolomp,minden néma
Nem veri fel a falut a tompa kolomp hangja
Ritkulnak a gulyák,eltűnnek sorban
Gazdájuk sem várja őket a ház előtt a kapuban
Elment ő is más munkát keresni
Elcsendesedik a falu,nincs kolomp,ami felveri

Idős ember ül az árok parton
Szomorúan néz,végig az elvadult tájon
Nincs már jószág,ami legelőn legelne
Dudva,gaz veri fel a legelőt,kaszálni kellene
De már kaszás sincs,elment a kedve
Mióta a kolomp nem szól reggel,este
Nem bőg a jószág benn az istállóban
Nem jön már többet a legelőről haza

Öreg pásztor kesereg magában
Nem vidítja fel semmi,csak néha kutyája
De az is öreg már,s nincs hozzá kedve
Látja gazdáját,hogy el van keseredve
Nem kellenek már a kolompok ország szerte
Szegénység köszöntött,s vége a falvaknak
Üresek az istállók,reggel a kakasok szólnak 

Hova lettek a kolompok,hova az emberek?
Falvakban már csak az öregje kesereg
Fiatalja az elment más országot látni
Talán egyszer majd haza fog találni
Hazahívja a harangszó a messze távolból
Csavarja szívét a hazaszeretete
Bús magyar földön mégis szebb az élete

 2O14.O9.O2.Mosonmagyaróvár