Az erdő magányos csendje veszi körül,
Az erdőket járót, ki mindennek örül.
Színes falevél szín kavalkádja várja,
Még várat az igazi ősz is, magára.

Nem látják távolba,a ködfátylakon át,
A sudár tölgyesek, és lucfenyők lombját.
Méltóságteljes őzbak, lépdelve zörget,
Vaddisznó ormánya, túrja fel a földet.

Amott, távolban, magas hegyek látszanak,
Őztehenek előtt, vad bikák "játszanak".
A zörgő avar, és lombok közt mókusok,
Téli raktárukat feltöltő lomposok.

Tömött bundájukat, felöltik előre,
Soká lesz még, hogy kimennek, a mezőre.
Csodásan pazar táj, terül el előtte,
Széltépázta lombok, kaphatnak erőre.

Süvöltőn a szelek, előre, serényen!
Várjuk az őszt, suttognak a fák szerényen.
Kitartó ágakkal, bátran integetnek,
Van még kis idő, őrizzük "kincseinket".

Napfényiben, mily szépen, zeng fel dallamuk,
Belecsendül a határ, s mélyében odúk.
Erdőzenészek játszanak táj-muzsikát,
Hallgatják a fák, a lombok koncsertóját.

2014.09.07. B.Sz.É.