/Egy elvándorló magyar kívánsága /

Egy marék földet csak
Hozzatok nekem
Legyen min megpihennem

Csak egy marék földet
Hazám földjéből, kertemből
Hadd érezzem illatát kezemből

Csak egy marék földet
Hazám talajából
Hol bölcsőm ringott messze távol
Az a marék föld kedves a lelkemnek
Ott voltam boldog igazán gyerek

Csak egy marék földet hozzatok nekem
Hadd pihenjen meg rajta a szívem
Hova fejem utoljára lehajthatom
Honvágyam könnyemmel tele sírom
Sajgó lelkem megvigasztalhatom

Csak egy marék földet
Nem nagy kérés tudom
Ezzel üzen nekem elhagyott otthonom
Illatából had érezzem
A magyar földért fáj a szívem

Csak egy marék földet
A kis kertem aljából
Hol a vadgerle még mindig turbékol
Zengő madár ének szólal
Ismerős lelkemnek ez a dal

Csak egy marék földet hozzatok nekem
Utolsó utamra is magammal vigyem
Legyen még , aki rám gondol
Ki elhozza az otthonomból
Kinek még a harang utoljára kondul

S tudom teljesítitek utolsó kérésemet
Elhozzátok hazámból a marék földet
Amit fejem alá párnaként tegyek
Hadd legyen boldog pihenésem
Magyar földön nyugodjon meg fáradt testem !

2OO9.1O.O8.