Emlékeimben felnőttként kutatok
Áldom a sorsot,köszönöm Istenem
Nekem van,s volt szerető testvérem
Nem tudhatja meg az mi az igaz szeretet
Aki egyedül testvér nélkül élt éveket

A jót ,a rosszat sem tudja megosztani
Csak magányosan várja szeresse valaki
Nem tudhatja szívből kimondani
Nővérem,bátyám,öcsém,húgom
Magányos marad a nagy világban nagyon

Magányos ünnepek sora,örömét nincs ki vele osztja
Nincs kacagás,s búban nincs ki átkarolja
Ajándék várása magányos marad
Karácsony ünnepén nem ölelik a fa alatt

Másképp mondjuk a szót szeretlek
Másképp öleljük egymást testvérek
A vihar is másképp zúg felettünk
Észre sem vettük felcseperedtünk

Ó milyen szerencsésnek születtünk a világra
Szeretet ölel át bennünket,mint folyó árja
Szívem dobban a szó hallatára
Boldogan mondhatom testvéreim az Isten áldja

Rádöbbentem én ,mily gazdag vagyok
Őszinte szeretetet,már gyermekkorom óta kapok
Átadhatom szívem szeretetének jóságát
Mert testvéreimtől kaptam,visszakapják

Együtt csodálhattuk a nagy világot
Anya,apa összefogta a családot
Milyen szegény kinek nincs testvére
Nem öleli őt a testvér igaz szeretete..
.....
2O14.O9.O5.Mosonmagyaróvár