A szél virágokra
bontja a napot...

   A napokban – kihasználva, hogy csak ketten vagyunk – régi emlékeket idézgettünk bátyámmal. Elfelejtett emberek arcképe elevenedett meg emlékeinkben, gyermekkorunk történései. Vidám és fájdalmas emlékek sora.

Hol volt, hol nem volt, az égig érő, magas hegyek között, messze fent közel a lengyel határhoz, a királynak volt egy szépséges vára. Gyakran töltötte itt napjait leánykájával. Csönd és nyugalom honolt a vastag falak mögött.

(Kép forrása internet)

Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét
Mikor a nincs ül tort az asztalon
Szívében megnő a fájdalom

Amióta ember él a földön
Hatalom ,kincs sokat ér
Harcol az ember ember ellen
Az óhajtott,megszerzett kincsér

„Minden csoda három napig tart.“  szól a közmondás, és ez bizony nagyon sok igazságot takar. A búcsú utáni napokban sokan ujságolták, hogyan „mulatott“ Hurnyák Pisti a bálban

Fénybe öltözött
hóvirágok szirmai
tavaszillatban

Nagyboldogasszony ünnepe ennek a kis falunak a búcsú napja. Régen ez inkább egyházi ünnep volt, de a mostani „modern“ korban sokan azt sem tudják, mit is jelent ez a szép ünnep.

Akár elhiszitek, akár nem, most mesélek nektek a király kicsi trombitásáról, akit Jankónak hívtak. Üljetek ide körém, és már el is kezdem!

(Kép forrása internet)

Az utcán indulatokat gyűjt március szele.
Életet kiáltó vér színével róják koponyák
börtönébe, amit embernek tenni nem szabad!
Idő szélén élők értelmük falán gyűlik már,
hangosodnak értelmesen az elmentett szavak...

Ó március,te kikeleti varázs
Ragyog a fény csábítva int felém
Érzi e a szíved,amit én
Új életre kelt március reggelén

Tavasz tündér lágy uszályát
Teríti az égre,
Szél úrfi rajt nyargalászik
Föl-alá kedvére.

Kétségbeesetten ragaszkodtam hozzád,
idegszál indáim kapaszkodtak beléd,
idő múlásával nyújtózó távolság
húrja egyre feszült borús lelkem egén.

Eldőlt sorsom, az Isten kezében,
Ő döntheti el, hogy milyen legyen.
Ijedten néztem szét a sötétben,
S reménykedőn adtam át szívemet.

Mint a halálra ítélt, kit börtön zár,
kit fogva tart idegen eszme, érdeke,
mint az elítéltek, úgy záródtunk be
határok, idegen népek "szégyene"
közé. Forrongó világ sodrásában,

Ablakomra néznek a fenyők.
Vidámak, és olyan szendén
köszöntenek tavaszom reggelén.

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !