Marx részegen döntötte a szőlőtőkét.

575575

Újra virágzik a csodás selyemszegfű.
Együtt hoztuk még akkor a magját.
Egy rigó fütyörészett, s tücsök hegedült

Gondolatom, szavam, tettem Terólad vall,
Itass át Teremtőm Igéddel, Magaddal.
Tán megtévedt sivatagi vándor vagyok,
Ha innom adsz, Belőled másnak is adok.
Kiszáradt az ajkam, cserepes a szám,
Hozz megnyugvást, felfrissülést, enyhet énrám.

Erdő szélén tanya, minden fala szürke –
messziről kerüli róka, farkas, ürge:
fekete az ajtószárnya, hunyó ablak

Az alábbi vers a legkedvesebb versem, a Magyarerőn "lakó" barátaim valamennyien megértik, miért...
Foagadjátok szeretettel.

Ott,ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít  a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek

Volt valaki, ki mindig figyelt rám,
de most hirtelen hűtlen lett hozzám.
Nem értem, mi történt, fejem töröm,
de hogyha visszatér, megköszönöm!

Most meg a bujkáló lonc
lett a szívemen kolonc –

Mi az a "halálköltészet"?

Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy Vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp hogy betakarja testem.
Messzi utazok, Vele. A tenger zúg,

Hol egy madár – úgy is elkapom:
korán keltem, ez az én napom!
Mit nekem folyó, böhöm hegyek:

Persze, Palit sem kellett félteni. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem babra megy a játék. Gondolkodott, hogyan tudná lerázni a három koloncot, de úgy, hogy ő ne kerüljön bajba.

Egy újabb hosszú év eltelt már ... veled
mellettem vagy ... lágyan fogom a kezed
őszülő fejedet vállamra hajtod
érted dobban a szívem ... ugye hallod?

Higgyétek, lássátok - nem vagyok a régi:
arcom tán ismerős, de lelkem az égi.