Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen a nagyurak a dédesi várban elhatározták, hogy hatalmas lakomát csapnak.

(Kép forrása: internet)

Több mint negyven éve kerültem Somogyból, Szabolcsba. Nagyon nehezen tudtam megszokni az itteni tájat, beszédet. Két hónap elteltével már annyira vágytam az én dunántúli falucskámba, hogy hangosan zokogtam a fürdőszobában.

Ha nem kell a dalom senkinek,
hát odaadom mindenkinek!

Ha távolról nézzük a Földet –
gömbölyű és rúgni való!
Hogy kitől származott az ötlet,
nem sejti azt rajta lakó.
Gigászi focimeccs készül:

Sír az eső, hullik könnye
El kell válnunk mindörökre
Mint a fának a levele
Ha forgó szél tépi le

Sír az eső,fut a patak
Soha többé nem látlak
Madár hangja elnémul már
Az én időm lassan eljár

Az én hazám, az ország, hol születtem egykoron,
A szülői házzal, hol bölcsőm ringatták velem.
Az én hazám, ahova tartozom, s hol él a nemzetem.
Ott, hol szűkebb hazámban altató dalt dúdoltak nekem;

A konyhában apró neszek űzik egymást,
párbajuk foszlányai kifolynak az ajtó alatt.
Kicsiny koccanások, csörrenések:

Kevés most az erőm, hogy magam megtartsam,
Faragjak templomot és meleg faházat,
Pedig a vágy bennem már kiolthatatlan,
Ne érje lelkem hajléktalan gyalázat.

Jézus halála ős keresztrejtvény,
csupán négy betűje ismert: I.N.R.I.
Különös bibliai körülmény:

Az eső friss szaga:
angyalillat maga.
Mikor bálba készülnek az angyalok,
mindegyik tükör előtt andalog,
s glóriát és szárnyat igazít –

Láttál-e már hím verebet
csőrét fenegetni,
szürke tollát borzolgatva
magát kedveltetni?

Kalapos Pali már hajnalban kiosont a pincéből. Nem törődött Ferenc fiatal úr intelmeivel, hogy lapuljon ott, amedig a vész elmúlik.
„A lapulás a te mesterséged.“ – gondolta Pali, és a Szakaly patak partján növő bokrok takarásában a kocsma felé igyekezett.

Aki egyszer már megjárta a Semmit,
annak a Minden káoszos forgatag.
Átérezni a „lenni, vagy nem lenni”-t:

Az idő zöld mohával benőtt hídján
Az emlékek útja hozzád vezet
Patak csendben ,halkan követi
Gyenge, egyre halkuló lépteimet