Egyedül ülök a hűs folyó partján,
nézem, a fák a vízbe hajlanak
leveleik, mint gyermek anyja karján,
remegve még egymáshoz simulnak.

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Összetartja könny, s Házsongári temető.
Kolozsvári ló. Ott vágtat Mátyás
egy helyben, s utolérik az évszázadok.

Álmom reggelre feledem
fukar hozzám a jelenem
bennem kallódó foszlányok
ízre színre nem találok

Vajh' mikor is történt, már igen nagyon régen,
éppen ezerhétszáz éve talán.
Ha nem így lenne, hát nem mondanám,
de így maradt fenn sokak emlékezetében.

Út,melyen elindulsz
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
Ki üldöz hazádból?
Ki elől menekülsz?
Út,melynek nincs vége

Nem baj, megvagyok én jól magamban:
magyar is vagyok és talán erős.
Keresek egy zugot az agyamban,
ahol a massza nem sűrűn velős.
Onnan nézem, hogy egymásra leltek,
s kiderül: jobb, ha én nem zavarok!
Nem bánt már, ha rám nem is figyeltek -

MAGYARORSZÁG !!!
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják,irtják nemzeted !

Nem búcsúzom... a halál csak egy állapot,
egy végleges, bár számunkra szomorú tény,
hisz nem érzünk mást, mint oly fájó bánatot,
mely bennünk tombol ott, a lelkünk legmélyén.

A hallgatásból most, végre kilépek,
Mint gondok gyötörte ember, halandó,
Tolakodnak jó és rossz napok, évek,
Torkom karcolva gyógyítja minden szó.

Képtelen képkockák       
Cinema Hungária
Írta: Mezei István

Hallottátok nevét Furfangos Jankónak? Azért kapta ezt a nevet, mert mindenkinek az eszén túl járt.

(Kép forrása internet)

Az alábbi írást olvasásra ajánlom. Annyira szívszorítóan aranyos, hogy nevetés nélkül nem tudtam megállni. Gondolom, Ti sem fogjátok tudni :) És..igen, ráismerek a vejeimre...

Bármikor is kezdődött el az életünk,
Újjá születünk minden egy szürke napon.
Megújul a lélek és legyengült testünk,
Borostás arcom ismét beszappanozom.

Álmos voltam, rosseb látta:
dombot nőtt a kertem háta.
Puha volt a talpam alatt –
úgy éreztem, majd beszakad.