Sárga napraforgó ragyog a fényben
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve
Sugárzik a nap,meleget ont a tájra
Napraforgó örül, hisz ezt várja

Mi is szavaztunk ötvenhatban:
hexiteltünk volna bátran –
piros tintával iksz alakban
írtuk: nincs hitünk a pártban.

Cseppnyi szobából
nézem a tájat,
isteni nyílhossz
messzire láttat.

A lagzi csodálatos volt. A fényképek sokasága is bizonyította, amelyeket most, pár héttel az esemény után a „férjecskéjével”, ahogyan Lacit az esküvő után szólította Marika, nézegettek.

Sziasztok! Június 15-én megérkeztem, ezt a képet anyukám még a kórházban készítette rólam, de már itthon vagyunk. Puszi Mindenkinek! :) 

Csináljatok egy másik uniót –
a szovjet megbukott: túl sok volt a vér!
Mondtam Leninnek, Sztálinnak: rejtsék
el, de kérkedtek – a hulla volt a bér.

   Nem tudjátok elképzelni, mennyire meghatódtam a felajánlásotokon. Igaz, nem a Magyarerőre tartozik – bár a Magyarerő a Független Újságírók Szövetségének irodalmi honlapja, tehát annak „gyermeke”, mégis - szeretném leírni gondolataimat, mi az, ami annyira meghatott, hogy sírva írom e sorokat.

Ember, ne bántsd a szúnyogot,
hisz ő is állat,
s ahogy muzsikálgat,
ha meglát nyári estén a teraszon,
jelzi: szeret téged, kuncsorog
érted, s ez szívbéli haszon.
Nem kérdi: milyen a vércsoportod,
szívesen vételez belőled –

1:3 után léptek pályára a fiuk,
ma a munka mindenkinek kijut.ű
A brazilok kezdenek jobban, mint mi,
de ott a védelem, ment Mátrai Sanyi.

575575

Sokszor pár szóval az érintés, lehelet
csupán,.de nagyon kell egy vágyódó 
csók-szó, mely egy igenlő együtt-sóhajtás. .

Az öröm mindig  jótékony. Szomorúság
ha nincs. Haldoklik a fény, hogy hozzád
tartozom. Múlt lehelet Törött a sorsom.

Illatozzatok neki nyíló vadvirágok
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett
Tiszta volt a lelke
Érte éltem,minden bút feledve

Esik eső, ég dörög,
mindenhová fény csöpög,
villámlik a hegytetőn,
virág nyílik a lejtőn.

Lyon-ban gurultam kilencven percig –
szédültem, pörögtem, csavarodtam.
Huszonkét dühös, de elszánt és hercig
legény üldözött, háborodottan.

Lehunyom a szemem, az éj betakar,
az álom elkerül, nem jön egyhamar,
rám borul a csönd, az erdő mély csöndje,
itt nem zavarnak, ez a senki földje.

HÁTUNK MÖGÖTT A FAL