Székkutasnál túl a síneken
egy árva szélmalom sötétlik,
mint Gulliver szelíd gombája:

A visszavonuló magyar hadak inkább a pesti (vagy miskolci) út vonalán elterülő falvakon mentek keresztül.

Egy nagyobbacska Nephila pók,
szőrös hasú és kissé pufók,
egy nap békát fogott,
mérgében dohogott,
úgy látom, ma éhen maradok.

Mit nekem Szentlélek,
mit nekem papok,
ha perceket kapok,
hol mesében élek?

Néha
méla
perceimben –
rejtőzködő berkeimben –

Egy zsidóasszony: könnyek a kereszt alatt.
Kövek, nagy kövek, mind mozdulatlan.
Alatta a pirosló parázs lassan füstölög.

Eljött a mi szép ünnepünk
Pünkösdi királyt választani megyünk
Szól a zene vígadalom
Ki lesz a ,,Pünkösdi királyom"

Ági befejezte a nyolc általánost, a gimnázium előtt a nyári szünetben, elment a nagymamájához nyaralni. Boldog volt, hiszen abba a gimnáziumba vették fel, ahova anyukája is járt! A nagyszülők mindent megtettek, hogy egy szem unokájuk jól érezze magát.

Hajnal pírja ragyog a magyar égen
Pünkösd napját köszönti felkelőben
Ébredj magyar testvér szép napra!
Csíksomlyóra a vonat vár indulóra

Láttam dús akácfa ligetet,
ahogy a bűbájjal hiteget:
fagyott hózápor képzelt képét,

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.

A rejtély, a vágy, melyet a szépség idéz,
a láthatóság, s az elképzelés,
óriási világok peremén, varázs.

Amikor a lélek cserben hagy egy testet –
akár ha Óbuda hagyná oda Pestet –

A test csupán egy gyenge jármű:
szívvel hajtott karosszéria,
istenkézzel deformált sármű,

    Vívódás és vigasz

Ráültek egy padra sokan elfáradtak.
De fenekén a nadrág kilyukadt, hisz
egy szálka felhasította. A deszka védekezett.
Én független vagyok. a szálka szilánkja
volt a tettes, aki nem simult, csak úgy tett,
mintha nem függne, már a gyalult deszkától.

Öreg kukás ,van itt szemét
Elméd,kezed,jobb napokat megélt
Válogatod más szemetét
Öreg ember,ott a helyed ?
Szép napjaid elfelejted?

    Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
      Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.