Elmúlt az ősz,tél követte
Elrepültél messze,melegebbre
Isten neked két hazát adott
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked

Utolértem a futórózsám –
régóta loholtam nyomában.
Bársony-szirmosan hunyorog rám:
azt hiszi, ő ébredt korábban.

Száz kis béka a csúcs felé tört
fele útnál már mind meggyötört
tömeg rikolt: add fel
célod nem éred el
csak egyik: hallócsöve eltört.

Az egyszerű falusi paraszt ember soha nem kívánta a háborút. Az bizony szenvedéssel, rombolással, kegyetlenkedéssel, akár erőszakoskodással is járt.

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.

Már mutatkoznak a csalhatatlan jelek,
Ha élni akarok, el kell, engedjelek.
Finom aranyporod lerázom magamról,
Meg kell szabadulnom fájó hiányodtól.

A ragyogó nap nekem fény, az életem.
Sokszor gondolok csillogására.
Sebeim az árnyékban napfény hiánya,

Repcecsokrot szedtem neked.
Loptam érted! érted?
Júdás pénzzel megtűzdeltem.
Mert elárultad
Álmaimat.
 

Fenn, a fenyvesek koszorúzta
zordon és sötét hegyek között,
ember nem lakta tájak fölött
élt egy tündér, olyan szép fajta.

Tavasz nyitott,erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt ,törött

     1945 május nyolcadika. Az egész Európában, sőt az egész világon megszólaltak a harangok. Egy szörnyű világégésnek a végét hirdették csengő, ünnepélyes, vidám hangjukkal.

Mint egy öblös bödönből szétterült méz –
méhek rajának édeni kelepce –
ahogy az ember a tájon körbenéz:
sárga óceán – virágzik a repce.

Mi lehet szebb a tarka világnál,
felhők közt elbújó kacér napnál,
földközelben játszó pillangónál,
s föld alatt megbúvó magocskánál?

Labdáznak velünk könnyű szeszélyek!
Zúgnak felettünk vad fellegek!
Igaza van annak, kinek pénze sok!
Mi vagyunk a vesztesek az ártatlanok!
S merjük igazunkat védeni
Szívünk zakatolva ver,mint a sors!

Ciklonok kettős fronthatás
Bazaltba vésett mondatok
Köröttem láthatatlan rács
Tetőmön eső sír csorog
Szavak szőttesében fonál
Véres az érdes gondolat

2016. 05. 05. http://kolozsvaros.com/2016/02/01/es­nem­szegyellte­beletolni­az­ar... Fotó: Facebook

Ki vagyok én - egy terebélyes tölgyfa

Eszembe jutnak a régvolt májusok,
mikor a szerelmed és forró tested
a tavasszal karöltve fűtött, hevített,
ha elhagysz, tudtam, megfagyok, meghalok.