"Csak egy röpke kis
pillanat, ez a nap is
gyorsan elszalad."

"Csokrot kezedbe
szeretve adok, hozzá
még forró csókot."

"De most ne fuss el,
várd míg ölembe kaplak,
csókolom ajkad."

"Te cukor falat
a mosolyod babonáz,
szemedben varázs."

"Fészket rak gólya,
házadnak kéményére,
készül a bölcső."

Miért fáj neked néma fejfa?
Miért fáj a magyarok sírhalma?
Ősi földben hősként hallgat
Hazát védve hősként haltak

Miért fáj a csendes magyar temető?
Székelyt, magyart, takar a szemfedő
Ne gyalázd a hősi hantot!
Úz völgyében a szél dúdol altatót

kezednek hűs érintése
mikor gyengéden hozzám ér
lelkem apró rezdülése
ha közben lágy hangod kísér

Hull az eső, záporozik,
kicsi madár tollászkodik,
a vétkes lélek is alá merül,
bűneitől hát így mentesül.

Erős kontrasztot ad árnyék és a fény,
küzdeni valamiért mikor nincs remény,
szerelmemet oly sokszor megálmodtam,
de a valóság áthúzta amire vágytam.

Minden álom ott maradt szakadékban,
ó de hányan löktek volna nyomában,
de csak akkor mikor én két kezemmel,
azt az álmot valósággá emeltem.

Ki szívét osztja szét - ő lesz a remény...

Hát fogadjátok a szívem!

https://www.youtube.com/watch?v=B09DaBBlAC8

Alkonyati morzsákból kotorászva,
előkerül néhány, épkézláb emlék,
olvasom leveled, vagy nézem képed,
oly tüneményesek lettek, mint mesék.

Marginális erővel csapott le a mennykő,
összerezzent a bátor, és sok merengő,
ámde ekkora csapásra senki nem számított,
hogy az össztűz miért ide irányított.

Ördögi tervet példátlanul levezényelték,
édes Hazánkat így körbe fűrészelték,
előre haladó idő, köpködi a múltat,
rablott kincseinkért a magyar visszanyúlhat.

     MA : 99.ÉVE!
Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor, levegőt hasítja
Fáj Trianon, utca visszhangozza
Hangos az utca, honnan jön ez a hang
Kiért szól megint búsan a harang

Piszkos lett a holnap a múlt mocskától,
elfelejtett lett tegnap a holnaptól,
hazugságtól bénultak lettek a szavak,
így a nagy beszédek szertefoszlanak.

Síró gyermek követeli elvett játékát,
rontott ünnep visszaadná tűzijátékát,
özvegy a párjának mindent megbocsájtana,
csak még egyszer ott az élők között mozogna.

Ha a sírás ezen segítene,
zokogna egész Kárpát medence,
most sírás nélkül ámde dacosan,
revolúciót igazságosan.

Ezer éve, hogy minket szaggatnak,
magyart ahogy tudnak megosztanak,
Trianonban is ezt azért tudták,
mert a magyarok egymást szapulták.

Halld jósló szavam Te vén Európa
Napról-napra közeleg az írott óra,
Könnyel átkozott, rabolt jussodat,
Önként, s dalolva adod majd vissza!

Télnek közepén integetnek a hóemberek,
visongnak kipirult, hógolyózó gyerekek,
már nem csak falun vágnak érett disznókat,
hol kóstolnak pálinkát, majd finom borokat.

Disznótoros étkek farsangi szokások,
jó hangulatú kocsmák élőzenés bálok,
ezek megváltoztak nem térnek úgy vissza,
nosztalgia, ahogy a cigány fülembe húzza.

Istenem, kiben hiszünk 
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk,
Áldd meg a Te magyar néped,
Nézz le ránk, nyisd meg az eget,
Mert elszabadult a sátán pokla,
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra,
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk,
Hallgasd meg könyörgésünk mi Atyánk,
Hallgasd meg könyörgésünk,

Tavasszal kiskertembe jöttél,
majd szívembe is beköltöztél,
hogyan írjam le ezt az érzést,
hiszen te adtad meg a végzést.

Gyönyörűbb vagy, mint csodás álom,
varázslat hosszú szempilládon,
arányos, szabályos arcodon,
csókra váró, vonzó ajkadon,
siklik szemem a valóságon.

Együtt zúdul a magyarra szenvedés,
Vagy hitében felemelkedés!
Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót,
Éneklünk összefogva siratót!

Majd én megmondom most nektek,
az igazságot hol keressétek,
címadó szót is mástól loptam,
ezt a verset gúnyrajznak írtam.

Öntelt hazug, szófosó lennék,
gondolkodjatok az ilyenek mifélék,
lehet az igazság kimondható,
ám, ahány ember annyi a való.