Milyen lesz a holnap, ha a holnap jön el,
nem leszünk e tele beteges őrülettel,
romlik a föld népének erkölcsi tartása,
szeretetnek és jóságnak elhamvasztása.

Helyi háborúk dúlják szerte a világot,
még a jó ember is, így kap néha szilánkot,
borzalmas sok robbantás, ártatlan gyilkosság,
majd az ezekkel összejátszó cinkosság.

Rémisztő új teóriák, épülnek hitbe,
átírják mi volt, eddig szívedbe őszinte,
látom a harmónia, beszántat örökre,
sajnos több figyelem, fordul kutya kölyökre.

Még messze van a távol, de mégis oly közel,
mikor majd egy világ omlik, mi eddig ölel,
nézz körül ember, betegség járvány tizedel,
templomot rombolsz, míg iszlám keresztre szögel.

Ne gondold ha a múlt, saját porába omlik,
jövőd úgy délibáb, lelked benne fuldoklik,
így nincs szilárd alap, és nem lesz menedéked,
nincs mi visszhangozza majd boldog nevetésed.

Vigyázz emberiség, Pokol kapuja nyitva,
a jóság és szeretet, sosem volt megtiltva,
ne ármánykodj, sose légy irigy kárörvendő,
mert vissza hull rád minden tékozolt esztendő.

Ott vagyok, várakozó gyermek a fa alatt,
hull a hó, az utcán kanász, csordás durrogat,
így csattog az ostor, rázzák a kolompokat,
álmokat leltem újra, karácsonyfa alatt.