Lombok között talált utat,
majd vetített hold sugarat,
parki padra a fa alatt,
egy csendes őszi éjszaka,
hova vadgesztenye burka.
koppant most az üres padra,
amin a hulló lomb pihen,
fúvólattal tova libben,
üres pad hát kit dajkáljon,
van madár ki oda szálljon,
de hess madár, foglalt a pad,
őrzi a szellem arcokat.
No lám csak, hát ide jöttél,
jövőd elöl így megszöktél,
mi történt, hogy így döntöttél,
szedett gyümölcs éretlenül,
itt állok most értetlenül,
ne hessegesd a madarat,
fejére ne zúdíts vádakat,
társra találtam madárban,
az ide röppent hű társban.
Dalolás helyett, csipked néha,
ám munkában sosem léha,
összebújunk itt a padon,
osztozunk örömben bánaton,
most már őt cserbe nem hagyom.
-írta-Varga István-Barcs-2020.12.22.